Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Sikeres tanévet kívánunk mindenkinek!

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Első sítáboros élményeim – 2012 Ausztria

Mióta értesültem arról, hogy iskolánk sítáborral jutalmazza a sport és tanulmányi téren kiemelkedő „AJTP”-s diákokat, azóta én is szerettem volna részt venni benne. Az idei tanévben lehetőséget kaptam rá, hogy együtt utazhassak a többiekkel Gosauba.

Már az indulást megelőző héten felpróbáltuk a sícipőket, sisakokat és a síruhát, majd Hidasi tanár úrtól megkaptuk az utazáshoz szükséges papírokat: balesetvédelmi utasításokat, bepakolási segédletet. Néhány nappal az indulásunk előtt már nagyon izgatott voltam. Sok mindent hallottam már a táj és a sport szépségéről. Egy kicsit féltem is tőle, mert alapvetően nem vagyok túlzottan szerencsés típus.

Végül elkövetkezett a várva várt nap: február 17.-e !
Hajnali ötre kellett lemennünk a kollégium hátsó udvarára, hogy bepakoljuk a síeléshez szükséges dolgokat, ami közben már mindenki elfoglalta „illegálisan” helyét a buszon. Majd miután mindenki kényelembe helyezte magát és megtörtént a létszámellenőrzés elindultunk úti célunk felé. Az utazás nagyon hosszú volt és fárasztó, de az unatkozás elkerülése végett elszórakoztattuk egymást. Egyszer megálltunk egy benzinkútnál, amely a határon túl a hegyeknél helyezkedett el és olyan látvány tárult a szemem elé, amelyben még nem volt részem.

Amikor megérkeztünk a Dachstein - hegységbe, már sötét volt, és a táj Coca Cola reklámra emlékeztetett. A házak tetejét közel egy méteres vastagságú hó borította és a házak fényei, pedig szentjánosbogárként világítottak. Nagyon meghitt és titokzatos volt, mert a sötétség elrejtette előlünk az Alpok egy részét, amely körülvett bennünket. Magyar üzemeltetésű panzióban szálltunk meg, ami előny volt, mert normálisan tudtunk kommunikálni velük. A Gamsjager Panzió nagyon szép és otthonos volt és a vendéglátók is nagyon közvetlenek voltak velünk. Én a barátaimmal egy három ágyas szobában laktam, aminek külön fürdőszobája és erkélye volt, amiről csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre.

Vacsora után nagyon hamar ágyba bújtunk, hogy az első napon kipihenten kezdjünk bele a síelésbe. Reggel gyönyörű látványban lehetett részünk az erkélyről. A Nap első sugarait láttuk, ahogy rávetődött a hegy tetejére. Miután kigyönyörködtük magunkat lent egy svédasztalos reggeli várt minket minden féle földi jóval. A reggeli után a sífelszerelésünkben elindultunk a kettes pályához. A kezdők egy baba pályán kezdték elsajátítani a fortélyokat. Első ránézésre nem tűnt túl komplikáltnak, csak amikor már az indulás előtt álltam és éreztem a gyorsulást, már nem éreztem magam valami magabiztosnak. Egyfolytában csak elestem vagy belementem a hóbuckába. Egy kicsit el voltam keseredve és fáradva az első nap végére. Ahogy visszaértünk a szállásra az ágy hívogatóan csábított aludni és végül győzedelmeskedett felettem.

Másnap ismét elindultunk, de most egy nagyobb lejtőre, ami számomra nagyon rémisztő volt. Baukóné tanárnő ott tanítgatott minket a kanyarodásokra. Délutánra már mindenki tudta szépen és jól csinálni, kivéve én. Ez nagyon elszomorított, de tanárnő egész délután csak nekem segített és nap végére nagyon sok sikerélménnyel gazdagodtam. Harmadik nap reggelén szörnyű izomlázra ébredtem. Mindenem fájt és a sok eséstől nem nagyon tudtam normálisan ülni, de ezzel nem voltam egyedül. Ezen a napon már együtt haladtam a többiekkel és nagyon jól szórakoztam, hála Baukóné tanárnő segítőkészségének. Nagyon gyorsan elrepült ez a nap és már mentünk is vissza a szállásra, ahol sok emberrel ellentétben megint elnyomott az álom.

Negyedik nap a kezdőkből a jobbak elmehettek fel a hegyre kísérőkkel, mi meg a kezdőkből a gyengébbek még a „babapályán” voltunk, ahol mindenki bebizonyíthatta magának, hogy le tudja gyűrni, a mostanra már eltűnt félelmet. Késő délelőtt már mi is felmehettünk felvonóval a hegyre. Nagyon izgatott voltam, mert rettentően féltem, hogy leesek, de tudtam, hogy nem lehet semmi bajom. Útközben a felvonóban megcsodálhattuk a csodaszép tájat és hallgathattuk a megnyugtató csendjét. Mikor felértünk megláttuk, hogy mekkora lejtővel kell szembeszállnunk és szinte megállt a lélegzetünk. Számomra az volt benne a legrémisztőbb, hogy nem láttam az alját, de visszafordulni nem nagyon lehetett és belecsaptunk a közepébe. Egy oszlopba mentünk egymás után és néhány helyen megálltunk és bevártuk a többieket. Sajnos csak a feléig mehettünk a pályának, mert azt mondták a következő rész nagyon nehéz, de majd kipróbálhatjuk. Egész nap ezen a pályán síeltünk és próbálgattuk szárnyainkat, de sajnos nagyon hamar elrepült az idő és vissza kellett menni. Este egy kis bulival kedveskedtek nekünk a tanárok. Mindenki nagyon jól érezte magát és emellett jó volt a hangulat. Volt tánc, éneklés és persze rengeteg kép is született erről az estéről. Sajnos ez a buli sem tarthatott örökké és mindenkinek egy kiadós alvással végződött.

Másnap sajnos délután már haza kellett mennünk, ezért kiélveztük a kis maradék időnket. Más pályákra is átmehettünk, persze mi csak kísérővel, de ennek ellenére is remekül éreztük magunkat. Nagyon jó volt, ahogy siklottam és hasítottam a levegőbe, bár én még nem is mentem olyan gyorsan és így is nagyon felemelő érzés volt. Nem igazán lehet szavakba önteni azt az érzést, amikor a lécen vagy és siklasz. Utolsó nap végére magamra se ismertem, ahhoz képest, ahogyan elkezdtem. De sajnos össze kellett pakolni és haza kellett menni. Egyik szemem sírt a másik pedig örült. Már vágytam haza, mert hiányoztak a többiek, de nagyon jó lett volna, ha még maradunk. Visszafele az út már rövidebbnek tűnt, lehet csak azért, mert mindenki szinte végig aludta.

Mikor végre visszaértünk a kollégiumhoz egy része a diákoknak haza ment, a másik része, pedig a kollégiumban aludt. Akinek csak tudtam mindent elmeséltem a sítáborról. Nagyon jó volt, nemcsak a sport, hanem az egész hangulata nagyon varázslatos volt. Hoztunk haza ajándékokat és emlékeket is, bár ezek főleg édességekből álltak.

Mindenkinek ajánlom, akinek valaha is lehetősége lesz, hogy kimenjen síelni, ne habozzon, mert nagyon jó. Felülmúlta minden elképzelésemet. És ezúton köszönöm azt a lehetőséget, hogy elmehettem erre az utazásra, tényleg nagyon jól éreztem magam. Remélem, hogy lesz még ilyen lehetőségem!

Szűcs Brigitta 11.d osztályos tanuló

Copyright © 2017 PSG Rights Reserved.