Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Szemeim az úrra néznek szüntelen, fordulj felém és könyörülj Uram!

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

 Reggel frissen érkeztem az iskolába, mert Békésről bicikliztem. A napot a szokásos reggeli mini „rádiós” áhítattal, közös imával és programhirdetéssel indítottuk. A délelőtt folyamán két „óránk” volt.

Az első órán fel kellett kis csoportokban dolgozni egy-egy kis történetet. Az osztályunknak egy látással kapcsolatos történetet kellett kifejtenie nagy papírokra csoportonként. Számomra sokat jelentett, mert ilyenkor, mikor egy-egy ilyen dologgal kell foglalkozzak kicsit elmélyülök a feladatban és magamban. A legtöbb esetben új tudásra tehetek szert. Aznap elmélyült bennem az, hogy a fizikai látás nem minden, mert ha lelkünkkel nem látunk világtalanok maradunk. Az „óra” után volt 15 perc szünetünk a következőig. A következő foglalkozáson kicsit megismerhettük magunkat és egymást az osztályon belül. Egy személyiségtesztet kellett készítenünk tanáraink segítségével, így megtudhattunk, hogy mi a legfontosabb számunkra egy szeretetkapcsolatban.

11 óra körül átvonultunk a kollégium aulájába, ahol Glória és az egykori teológiai szobatársa Varga Dia (ma már evangélikus lelkészek) vártak minket. Közösen tartották az istentiszteletet, majd az interaktív részben kaptunk egy feladatot, hogy fogalmazzuk meg a gondolatainkat, amik most bennünk kavarognak. Volt lehetőség írásban kiadni magunkból gondolatainkat, gyertyát gyújtani és személyes áldást kérni életünk egyik számunkra fontos mozzanatára, pillanatára Diától. Én Dia áldásából voltam szerencsés részesülni. Dia továbbá mesélt az ajándékokról, amiket az Úrtól kapunk és arról, hogy ha Isten elvesz tőlünk valamit, mint tőle a látását,- mert Dia látássérült születésétől fogva- az nem azért van, mert nem szeret, hanem azért mert valami sokkal de sokkal jobb dolgot szeretne adni nekünk, mint például neki azt, hogy az emberek megnyílnak előtte, megbíznak benne.

Hihetetlenül nagy hatással volt rám. Megértettem, hogy ha csalódás ér az nem rossz, az tanít és felkészít az életre. Hihetetlen volt érezni, ahogy az egész iskola egy érző, lélegző szervezetként mozog, dolgozik a nap folyamán. Nagyon jól éreztem magam és remélem még sok ilyen hihetetlenül jó csendes nap lesz az iskolában!

Püski Mónika 9.A osztályos tanuló

 

 

csendesnap2016

Copyright © 2018 PSG Rights Reserved.