Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Sikeres tanévet kívánunk mindenkinek!

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Az idei AJTP Projektnap 2016. május 9-én, hétfőn került megrendezésre.

Rengeteg munka és erőfeszítés volt az egész rendezvény megszervezésében és magában a projektekben is. A legtöbben hosszasan felkészültek a feladatra. Rengeteg gyűjtőmunkát, rendszerezést, félkész projektet néztünk meg, mire kialakultak a végleges előadások.

A felkészítésben Klein Éva tanárnő segített a legtöbbet a bemutatók elkészítése és értékelése során. Tanulásmódszertan órán rengeteget gyakoroltunk, és egy felsőbb éves diák is segített, mivel megmutatta, hogy milyen legyen, illetve milyen ne legyen egy projektmunka. Ezen kívül Braun Péterné Kristóf Viktória, Csonkáné Bíró Éva és Egeresiné Vas Ildikó tanárnők adtak lehetőséget a projektmunkák bemutatására, javítására.

A nagy napot izgalommal és félelemmel vártuk. A terem minden órában tele volt, mindenki nagyon érdeklődött a munkáink iránt. Szerintem az egész osztály, vagy legalább is én nagyon féltem, amikor tudtam, hogy már csak egy ember van előttem és mindjárt ki kell állnom a tömeg elé és elmondani, hogy én mit szeretek csinálni, miben vagyok jó.

 

proj1

A projektnap során egészen fantasztikus, jó és kevésbé jó bemutatókat láthattunk. Ezek között volt olyan amiben „részt lehetett venni” és olyan is, amit csak szemlélni lehetett. A közönség nagy része figyelemmel követte az eseményeket.

proj2

Összességében jól sikerült ez a bemutatkozás és remélem, hogy a nézők megismertek minket, tetszett nekik, és remélem, hogy mindenki tanult a hétfői nap során.

 

Készítette: Németh Csilla Boglárka 9/AJTP-s tanuló

A kollégium aulájában 2016. május 11 –én nyílt kiállítással emlékeztünk a 20. század néhány második világháborút követő embert próbáló eseményére. A három paravánon kiállított fényképek és dokumentumokat szemlélve az 1945-ös „malenkij robotra elhurcolt németekre, az 1946-ban Németországba kitelepítettekre és az 1951-ben Budapestről Mezőberénybe internált emberekre emlékezhetünk .

múltidező2

Mezőberényből 562 német lakost vittek kényszermunkára 1945. január 6-án. 1945-től 1947-ig, két és fél évig dolgoztak a Szovjetunióban egy fegyverekkel őrzött munkatáborban. Az életveszély, az éhezés, a szenvedés volt mindennapjaik része.

A Szovjetunió vezetése már az 1945-ös jaltai konferencián eltervezte Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és Magyarország német nemzetiségű lakóinak áttelepítését Németországba. Nálunk erre1946. májusában került sor, ezeket az eseményeket a kiállítás második része idézi fel.  A háború sújtotta Németországban sokszor embertelen körülmények között éltek évekig a szülőföldjükről elűzött berényi németek. Csak később fordult jobbra a sorsuk, ők és leszármazottaik ott találták meg boldogulásukat.

múltidező1

1951-ben, a Rákosi Mátyás vezette diktatúrában több budapesti embert nyilvánítottak „veszélyesnek”, ezért eltávolították őket a fővárosból. Ezek a volt bankárok, minisztériumi tisztviselők, katonatisztek, értelmiségiek kerültek kitelepítésre többek között Mezőberénybe is, mintegy 900-an. Az ellentétek és a gyűlölet szítására többnyire olyan német származásúakhoz költöztették őket, akik már amúgy is sokat szenvedtek a háborút követő időkben. Mégis a több mint két évig tartó „száműzetésük” alatt barátságos, segítőkész embereket találtak a községben, és sokszor életre szóló barátság alakult ki közöttük.

A kiállítás anyagát a Német Hagyományápoló Egyesület bocsátotta a kollégium rendelkezésére, és az esemény megnyitásán az egyesület elnöke, Kisari Miklósné tartott rövid ismertetőt az érdeklődőknek.

A Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium áhítat keretén belül emlékezett meg a holokauszt áldozatairól április 18-án a II. kerületi evangélikus templomban. A diákok által készített műsor résztvevőinek többsége már ellátogatott Auschwitzba, egyikük meg is osztotta társaival személyes élményeit. Részletek hangzottak el az alábbi művekből: Anne Frank naplója, Kertész Imre: Sorstalanság, Viktor Frankl: … mégis mondj igent az életre, Sztehlo Gábor: Isten kezében, valamint a Szól a kakas már kezdetű zsidó népdal hegedűszólója. Záró mozzanatként az osztályok egy-egy kő elhelyezésével tisztelegtek a múzeum udvarán a Mezőberényből elhurcoltak emlékműve előtt.

 

holokauszt1holokauszt2holokauszt4holokauszt5holokauszt16

 Reggel frissen érkeztem az iskolába, mert Békésről bicikliztem. A napot a szokásos reggeli mini „rádiós” áhítattal, közös imával és programhirdetéssel indítottuk. A délelőtt folyamán két „óránk” volt.

Az első órán fel kellett kis csoportokban dolgozni egy-egy kis történetet. Az osztályunknak egy látással kapcsolatos történetet kellett kifejtenie nagy papírokra csoportonként. Számomra sokat jelentett, mert ilyenkor, mikor egy-egy ilyen dologgal kell foglalkozzak kicsit elmélyülök a feladatban és magamban. A legtöbb esetben új tudásra tehetek szert. Aznap elmélyült bennem az, hogy a fizikai látás nem minden, mert ha lelkünkkel nem látunk világtalanok maradunk. Az „óra” után volt 15 perc szünetünk a következőig. A következő foglalkozáson kicsit megismerhettük magunkat és egymást az osztályon belül. Egy személyiségtesztet kellett készítenünk tanáraink segítségével, így megtudhattunk, hogy mi a legfontosabb számunkra egy szeretetkapcsolatban.

11 óra körül átvonultunk a kollégium aulájába, ahol Glória és az egykori teológiai szobatársa Varga Dia (ma már evangélikus lelkészek) vártak minket. Közösen tartották az istentiszteletet, majd az interaktív részben kaptunk egy feladatot, hogy fogalmazzuk meg a gondolatainkat, amik most bennünk kavarognak. Volt lehetőség írásban kiadni magunkból gondolatainkat, gyertyát gyújtani és személyes áldást kérni életünk egyik számunkra fontos mozzanatára, pillanatára Diától. Én Dia áldásából voltam szerencsés részesülni. Dia továbbá mesélt az ajándékokról, amiket az Úrtól kapunk és arról, hogy ha Isten elvesz tőlünk valamit, mint tőle a látását,- mert Dia látássérült születésétől fogva- az nem azért van, mert nem szeret, hanem azért mert valami sokkal de sokkal jobb dolgot szeretne adni nekünk, mint például neki azt, hogy az emberek megnyílnak előtte, megbíznak benne.

Hihetetlenül nagy hatással volt rám. Megértettem, hogy ha csalódás ér az nem rossz, az tanít és felkészít az életre. Hihetetlen volt érezni, ahogy az egész iskola egy érző, lélegző szervezetként mozog, dolgozik a nap folyamán. Nagyon jól éreztem magam és remélem még sok ilyen hihetetlenül jó csendes nap lesz az iskolában!

Püski Mónika 9.A osztályos tanuló

 

 

csendesnap2016

 

Március 1-3. között rendeztük meg a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban az olasz hetet, ami olasz fesztivál néven szerepelt a plakátokon. Kocsorné Kovács Bernadett olasz-német szakos tanárnő, a hét megálmodója és Bojtor Edit olasz szakos tanárnő volt a programok szervezője és irányítója.

Az olasz nyelv népszerűsítés mellett célunk volt igazi olaszos fesztiválhangulatot teremteni.

Már egy héttel a programok előtt az olasz zászló színeiben pompázó plakátokon hirdettük, milyen programok várhatóak. Azt is összegyűjtöttük, hogy miért érdemes ezt a nyelvet választani. Az olaszul tanuló diákok csoportonként szedték össze, miért is jó, ha ezt a különleges és vidám nyelvet tanulják.

Programok: Mindhárom nap reggelén 7 órától 7. 50ig lehetett arcfestést kérni az olasz zászló színeiben és egy napi olasz üzenetet (egy olasz szót vagy kifejezést) húzni kosárkákból, ami vidámabbá tette a napunkat és egy-egy új szóval gyarapodott a tudásunk.

Március elsején, kedden az első négy szünetben olasz zene szólt az iskolarádióban, majd a kollégium aulájában lehetett megtekinteni Az én Olaszországom című rajz és festészeti kiállítást a diákok munkáiból.

olasz2

Március másodikán, szerdán a nagyszünetben egy meglepetéssel készültünk: közösen elénekeltük a Lasciatemi cantare dalt, amit Drégelyvári Dalma énekelt és Fülöp Attila gitáron kísérte (13.D-s végzős diákok). A menzásoknak aznap ebédre spaghetti volt olasz módra.

Még aznap este a kolis filmklub keretén belül lehetett megtekinteni a hangulatos Napsütötte Toszkána című filmet, ami szinte azonnal meghozza a kedvünket egy toszkán utazásra és az olasz nyelvtanulásra.

olasz1

Március harmadikán, csütörtökön délután három órától került sor a „Ki mit tud Olaszországról?-Fedezd fel a benned lévő olaszt!” vetélkedőre, ahol minden osztályból 3 fő képviseltette magát a játékos megmérettetésen. Olyan diákok is jelentkezhettek, akik addig nem rendelkeztek olasz háttértudással. A feladatok között volt többek közt: olasz nevezetességek és városok párosítása, puzzle, egy kis kávétörténelem, olasz földrajz és kreativitást igénylő rajzos feladat is. Az utolsó feladat egy szituáció bemutatása volt, amiben át kellett adni az olasz temperamentum hangulatát. Pl. a diák rossz jegyet visz haza és ezt magyarázza meg az olasz Mammának, illetve a Keresztapának, olasz focimeccsnézést kellett még prezentálni vagy egy éttermi reklamációt a szétfőtt tészta miatt.

A nagyon jó hangulatú, pörgős vetélkedőn, az első helyett a 13.d, a második helyet a 9.b és a harmadik helyet a 13.B csapata szerezte meg. A helyezettek nagyon örültek a nyereményeknek, ami különböző értékű pizzautalványok voltak, amit a helyi Gösser pizzériázóban fogyaszthatnak majd el.

olasz3

Este 7 órakor Andor Anna előadását élvezhettük, ő három éve végzett a gimnáziumban, megszerezte a középfokú nyelvvizsgát olasz és angol nyelvből, azóta az egri főiskola esztétika szakos hallgatója és fél évet töltött kint Erasmus ösztöndíjjal Bolognában. Anna elmesélte a diákoknak, hogy a középiskolás évek, a nyelvtanulás fontossága miként segítette őt Olaszországban, illetve egy kis kitérővel mesélt arról is, hogy Amerikában is sikerült egymást követő években több hónapot is dolgoznia.

Anna előadása zárta a mi kis olasz fesztiválunkat. Reméljük, hogy sikerült legalább részben átadnunk diákjainknak ’olaszimádatunk’.

olasz4

 

Bojtor Edit olasztanár

A Magyar Kultúra Napja alkalmából, január 18-án táncházi program várta a diák- és tanársereget a kollégium aulájában. A rendezvény célja az volt, hogy megmutassuk kultúránk értékének egy szeletét: a néptáncot s a táncot járva mindenki jól érezze magát.

Kalotaszegi táncbemutatót láthattunk Baracsi Gergő, Kéki Dávid, Tóth Bettina (11.B), Borgula Fanni (11.B) közreműködésével, mely táncok után gyorsan összegyűlt a tömeg. A jó talpalávaló és a remek hangulat mégis sok érdeklődőt becsalogatott. Külön örültünk, hogy nem csupán kollégisták jelentek meg szép számmal, többen párt is hoztak magukkal. Így a gyorsan megtanult lépéseket járva estig folyt a táncház.

A zenét az Ahhozképest népzenei együttes szolgáltatta, hangszereikből szép muzsikát csalt: Erdeiné Mucsi Márta, Erdei Attila, Erdei Virág (11.C) és Séllei Aliz (9 KNY). Nekik és a berényi táncosoknak ezúton is köszönjük a közreműködésüket.

Reméljük lesz még lehetőség hasonló alkalmak megszervezésére, hiszen táncos lábak és jókedv mindig akad a kollégiumban.

 

Marosán Gréta (11.B)

magyarkultura1magyarkultura2

 

Az elmúlt hetekben több, volt PSG-s tanulót is meghallgathattunk a kollégiumban, akik a továbbtanulásról tartottak előadást.

Elsőként Forgó Norbert érkezett hozzánk, egyik szerda este. Ő öt éve ballagott innen, és most már a Szegedi Tudományegyetem élelmiszermérnöki szakának mesterképzésén vesz részt. Előadásában nem csak a szakról tudhattunk meg információkat, de az egyetemi felvételijéről és a már ott eltöltött éveiről is mesélt. Norbi környezetmérnöki alapszakon végzett, és utána döntött úgy, hogy pár különbözeti vizsga letételével az élelmiszermérnöki Msc-n folytatja tanulmányait. Elmondta azt is, hogy mennyire és miért szereti Szegedet és az egyetemi létet, ami a bulizáson kívül néha a tanulást is magába foglalja. Természetesen kérdéseinkre is készségesen válaszolt.

Egy héttel később Sárközi Csilla látogatott meg minket, aki a BME-ről érkezett. A vizsgaidőszak náluk épp aznap ért véget. Ő az egyetem építőmérnök szakos hallgatója. Sok mindent hallhattunk az egyetem felépítéséről, a képzésről és saját karán belül a szakokról. Csilla a tanulás mellett dolgozik is, hogy fedezni tudja a kiadásait, mivel az államilag támogatott képzés ellenére sem egyszerű az élet, főleg a fővárosban. Szintén mesélt az egyetem felejthetetlen programjairól.

Mindketten beszéltek a különböző ösztöndíjakról és a szálláslehetőségekről.

Legutoljára Csapó József jött el hozzánk. Ő a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán tanul. Józsi a szakirányokon és a hallgatói életen kívül leginkább a felvételi eljárásról beszélt. Az elszántság és a kitartás náluk végig nagyon fontos, hiszen az erőnléti feladatoknak folyamatosan meg kell felelniük.

Úgy gondolom, hogy mindenféleképpen hasznos volt az előadásokon részt venni, hiszen tőlük testközelből hallhattunk az egyetemekről, és nem csak a pozitívumokról, de a nehézségekről is beszéltek.

psg egyetemig

Készítette: Lipták Kata, 13.D

A téli szünetet megelőző hét csütörtök délutánján, december 10-én, izgatott diákok csoportja gyülekezett a könyvtár olvasójában. Volt, aki ünneplő ruhában, volt, aki csak könnyed eleganciával, volt, aki az utolsó pillanatig a szövegbe mélyedve, volt, aki barátaival beszélgetve várta, hogy kezdetét vegye az Adventi versmondás, az iskolai szavalóverseny.

A kilenc versengőből összeálló mezőny mondhatni az iskola összes korosztályát lefedte. Örömmel láttuk, hogy a végzősök sem voltak restek, és bokros teendőik mellett képviseltetették magukat. A versenyen szép számmal indultak a kilencedik évfolyamosok, akik között számos figyelemre méltó versmondó képességgel megáldott diák produkciójában gyönyörködhetett a zsűri (tagjai: Kiss Katalin, Guba Ágnes és Kovács Kata, 11. C osztályos tanuló) és a megjelent barátokból, osztálytársakból álló közönség.

11

 

A sorrendet eldöntő sorsolás után a kötelezőként megadott Petőfi-verssel (Szeget szeggel) vette kezdetét a verseny. A terjedelmében nem éppen rövidnek mondható alkotás néhányaknak persze okozott kisebb-nagyobb gondot, ám az elmondható, hogy szinte egytől egyik mindenkinek sikerült valami egyedi színt belevinni szavalatba, így a szöveg még a kilencedik meghallgatás után sem érződött unalmasnak.

A rövid pihenő után következett a második kör, amelyben a szabadon választott versek elmondásával folytatódott a megmérettetés. Modern és kortárs műveket, komoly, mély tartalommal bíró és könnyedebb, humorosabb szövegeket egyaránt hallhattunk, amelyek más-más módon, de felidézték a karácsonyi hangulatot.

A verseny végeztével következtek a meglepetés szavalatok. Ebben Kiss Katalin és Szilágyi Zsuzsa tanárnők mellett Seben Glória iskolalelkész játszották a főszerepet, akik lelkesítő példaadásuk mellett kiváló versmondó készségükről is számot adtak.

Az eredményhirdetést éppen olyan izgatottság előzte meg akár magát a versenyt. A végső sorrend a következőképpen alakult: első hely, Takács Petra (9. NYEK), második Szántó Márk (9.B), a harmadik pedig Pogoszov Natália (13. A) lett.

Ezúton is köszönjük a szervezéshez nyújtott segítséget az iskola vezetőségének és a könyvtár dolgozóinak, valamint a versenyzőknek a részvételt! Reméljük, hogy hagyományt teremthetünk, és jövőre ismét megrendezhetjük az Adventi versmondást új versekkel, régi-új versmondókkal.

2131

 

Copyright © 2017 PSG Rights Reserved.