Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Sikeres tanévet kívánunk mindenkinek!

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

A tánc mint anyanyelv

 

                A szarvasi Babilon TSE tánciskola egyik kimagasló tehetségű diákja Kulik Éva, aki jelenleg a Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium Evangélikus iskola 12. d osztályos tanulója. Évi nem csupán a tánccal kapcsolatban mutathat fel szép eredményeket, tanulmányai során többször is bizonyította, hogy képes megállni a helyét minden területen. Évi számára a tánc nem is igazán hobbi, hanem valami sokkal több: az egyetlen tevékenység, amivel őszintén ki tudja fejezni magát.

Úgy hallottam, hogy jelentős sikereket értél már el. Mikor kezdtél el foglalkozni magával a tánccal? KÉ 1

Már régóta érett a dolog bennem, mikor igazán belefogtam. Ha láttam egy táncos videót vagy filmet, elkezdtem utánozni a mozgást, és még ha nem is volt tökéletes, úgy éreztem, hogy egy varázslatos világba cseppentem. Ezért kezdtem el negyedikes koromban táncolni, s azt hiszem, már képtelen lennék abbahagyni, annyira szerves részévé vált az egyéniségemnek. Sokan mondják azt, hogy azért szeretnek táncolni, mert ezáltal képesek uralni a testüket. Szerintem ez pont fordítva van: ilyenkor az ember nem gondolkodik, csak hagyja, hogy a teste átvegye az irányítást. Egyszerűen csak a zene van, és minden más megszűnik létezni. Igazából a tánc ereje mindenkiben benne van. Csak meg kell tanulnunk szabadjára engedni.

Milyen versenyeken értél már el eredményeket?

2013-ban a győri magyar bajnokságon formációval harmadik helyezést értünk el. Nem is igazán tudom leírni, hogy mit éreztem ekkor. Túlságosan is boldog voltam ahhoz, hogy felfogjam, mi történt. Ez egy nyílt, komoly visszaigazolás volt arról, hogy jól csinálom azt, amit a világon mindennél jobban szeretek. Emellett mérhetetlenül hálás voltam a szüleimnek és a tánctanáromnak, akik elég önbizalmat csepegtettek belém ahhoz, hogy ki merjek állni egy ilyen szintű versenyen a színpadra. Bízom benne, hogy a közeljövőben, ha továbbra is kitartóan gyakorolunk a formációval, képesek leszünk nemzetközi eredményt is felmutatni.

Mi a legnagyobb élményed a tánccal kapcsolatban?

Ez nagyon egyszerű: maga a tánc. Mi lehetne annál nagyobb és jobb élmény, mint mikor érzed, hogy teljesen szabad vagy, és bármit megtehetsz, bárki lehetsz? Elvégre a tánc is egyfajta színjátszás, a boldogságot éppúgy átadhatod vele, mint a bánatot. Gyakran történik az, hogy egészen elragadtatom magam, s olyannyira átérzek egy-egy lassú zenét is mozgás közben, hogy szinte a bőrömön érzem azt a fájdalmat, amit az előadó megénekel. Ez persze nem azt jelenti, hogy leszomorít a tánc – nem, erről szó sincs. Az, hogy ne csak a testünkkel, hanem az érzelmeinkkel táncoljuk, elengedhetetlen. S miután véget ér a zene, elönt az euforikus hullám, hogy igen, sikerült azonosulnom minden egyes ütemmel. A tánc egészen egyszerűen felszabadít. Minden problémát magam mögött hagyhatok, kikapcsol az agyam. Sokszor volt olyan, hogy meghallottam a rádióban egy zenét, és azonnal, reflexszerűen elkezdtem táncolni, már-már kényszeresen. Muszáj táncolnom.

KÉ 2Melyik táncstílust kedveled a leginkább?

Én a modernebb táncokkal kerültem eddig közelebb kapcsolatba, főként a hip-hoppal, de emellett a tánciskolában sikerült elsajátítanom a jazz, a revü és a klasszikus táncok alapjait mondani. Azt, hogy melyik a kedvencem, nem tudnám megmondani. Minden egyes tánc más miatt szép, és más miatt ragadja magával az embereket. Mindenféle stílusnak megvan a maga nyelve, amellyel beszél, közvetít és átad. Ez a nyelv egészen különleges, egyedi és utánozhatatlan. Nagyon szeretném, ha sokféle irányzatban kipróbálhatnám magam, s ha megtanulhatnám mindegyiket „anyanyelvi szinten beszélni”. Jelenleg leginkább a balett mozgatja meg a fantáziámat, de mindenképpen szeretnék több mindent kipróbálni. Szerintem nincs is olyan, hogy például valaki csak latin táncos. Nem, a véleményem szerint a kategóriák csak címkék, a táncos, az igazi táncos minden irányzatban megállja a helyét. Nemcsak kitartással, szorgalommal, elhivatottsággal, – persze ezek mind elengedhetetlenül szükségesek - hanem természetéből adódóan, ösztönösen lényegíti át magán a zenét. Az igazi táncos vére a zene ütemére lüktet.

Szerinted milyen egy jó táncos?

A jó táncost bármikor, bárhol fel lehet ismerni a saját, egyedi, önmaga alkotott stílusáról, amely nem átvételen, imitáción alapul, hanem önálló, nagyszerű ötleteken. Persze a tanulás folyamatának óhatatlanul is részévé válik az egyfajta utánzás, ha például egy koreográfiát tanulunk. Azonban nem szabad hagynunk, hogy csak így táncoljunk – szükség van arra, hogy önállóan, magunktól képesek legyünk improvizálni. Mindig a hirtelen támadt ötletekből születnek a legjobb elemek, úgymond ezek adják meg a tánc pikantériáját. Azt gondolom, hogy nem lesz táncos valaki attól, mert szépen el tud táncolni egy betanított mozdulatsort. Ettől csak ügyes megfigyelővé válik. A táncos az, akinek önálló, ezer közül is felismerhető stílusa van, nem olvad bele a háttérbe.

KÉ 3Hogyan szeretsz jobban táncolni: formációban vagy egyedül?

Igazából mindkettőnek megvan a maga nehézsége, és ez nem feltétlenül a koreográfián múlik. Ahhoz, hogy valaki képes legyen kiállni egyedül egy színpadra a nézők elé, hatalmas bátorság, lelkierő és önbizalom kell. A formációban ilyen szempontból támogathatjuk egymást, megoszlik a figyelem, ezáltal kevesebb a nyomás. Viszont óriási alkalmazkodó készség kell ahhoz, hogy valaki jól tudjon csapatban táncolni, másodpercre pontosan össze kell hangolni a mozgást, hiszen fél ütemen is múlhat az egész. Ugyanakkor, mindkettő mellett szólnak érvek. Ki ne szeretne egyszer kiállni és minden mást elengedve, szabadon táncolni? Mindezt úgy, hogy támasz, segítség nélkül, pusztán meztelen lényének varázsával – ugyanis a tánc nem csak felruház karakterekkel, hanem le is csupaszít az őszinteségig- ejti rabul a közönséget, aki csak neki tapsol. Ez csodálatos érzés lehet, amelyet egy táncosnak mindenképpen meg kell tapasztalnia. Formációban pedig az összhang, egy-egy tökéletesre sikerült mozdulatsor, egymás segítése, a csapatban dolgozás jelenti a szépséget.

Hogyan szeretnéd továbbvinni a táncot érettségi után?

Jelenleg jogi irányban szeretnék továbbtanulni, de természetesen ahova megyek, oda jön a tánc is – elválaszthatatlanul követjük egymást, hiszen már az életem legmeghatározóbb részévé vált. Mindennap gyakorolok, nem feltétlenül a táncórákon, hanem gyakran előfordul, hogy csak bekapcsolom a rádiót, vagy elindítok egy lejátszási listát és egészen egyszerűen átveszem a ritmust és végigvezetem a testemen. Kitalálok magamnak koreográfiákat, vagy csak hagyom, hogy a zene szóljon, kiáltson bennem.

Mi a legnagyobb elismerés, amelyet a tánctanárodtól kaptál?

A tánctanárom egyik legjobb tulajdonsága, hogy mindig maradéktalanul őszinte és egyenes ember, nyíltan kimondja a véleményét. Éppen ezért mindennél jobban örültem annak, amikor egyszer, mindenféle előzmény nélkül, szinte csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy szerinte nagyon tehetséges vagyok. Ez nekem többet jelentett, mint egy versenyen szerzett érem. Erőt és önbizalmat adott, ami mindennél fontosabb, ha valaki táncolni akar.

 

                Mindenki szeret táncolni, hiszen szórakoztató és felszabadító. Tánc közben elengedjük a stresszt, a gondolatok kiröppennek a fejünkből. Igen, ilyen lehet egy egyszerű buliban mozogni a táncparketten. A hivatásos táncos azonban ebben érzelmeinek, s önmaga kifejezésének egy sajátos, különleges eszközét látja, mely segítségével feltárhatja legbelsőbb mélységeit.

 

Készítette: Dézsi Fruzsina

*A cikket IDE kattintva pdf formátumban letöltheti.

Copyright © 2017 PSG Rights Reserved.