Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. Zsoltár 111,4

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Zsoltár 34,7

Nehezen találok szavakat... Jézus Urunk! Meghallgattad, amikor így szóltak hozzád tanítványaid: Taníts minket imádkozni! Jöjj segítségül, amikor most fejet hajtok előtted, és imádkozom. Nehezen találok szavakat, mégis imádkozni szeretnék. Nyisd meg ajkamat. Töltsenek el gondolataid. Teremts bennem békét, Uram. Tárd fel méltatlanságomat, mégis maradj velem. Hajolj közel hozzám. Oly erőtlenek szavaim. Fel sem merek nézni rád. Taníts imádkozni, Uram! Te magad taníts! Ámen.

"A könyörgés aranylánc, melyet Isten bocsát alá az égből: mikoron mi arra csüggeszkedünk, azt gondoljuk, hogy mi vonsszuk az Istent hozzánk, de bizonnyal mi vonattatunk fel őhozzá."  (Medgyesi Pál 1560)

Mond-e olyat, / Isten/ amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít? 4 Mózes 23,14

Isten sosem ígérte, hogy nem leszünk betegek. Azt sem ígérte az Úr, hogy az életünkben csak sikerek és boldog pillanatok lesznek. Azt viszont megígérte, hogy minden egyes napon odafordulhatunk hozzá. Bármi is történik, meghallgat, és idejében megadja segítségét. Tegnap azzal kezdtük a napunkat, hogy egy ígéretet kaptunk, Isten nem szalad annyira előre, hogy elmaradnánk mögötte, de mögöttünk is ott lesz, hogy hátulról védjen meg. Isten azt ígérte, hogy számíthatunk rá, velünk lesz, sosem hagy bennünket egyedül. S ha a távoli jövőt, vagy a szenvedést és a halált látjuk, arra is igaz: amikor emberek már nem tudnak segíteni, Ő akkor is mellettünk lesz, sőt e földi világon is túl!

Az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is. Ézsaiás 52,12

Egy apa a kislányával /A mély hóba lépked. /Szól az apa: – Várj gyermekem,/

Majd előtted megyek./ Utat taposok a hóban, /S te utánam jöhetsz. /Nem esel el,/ ha ügyesen /Lábnyomomba lépkedsz./ Nem volt könnyű az apának/ Nyomdokán haladni. /A kicsi gyermek lábaknak/ Nagyot kellet lépni,/ Kis csizmáit mégis büszkén rakta /Nyomról nyomra, /S boldog biztonsággal tudta,/ Hogy eljutnak haza…/ Életünk nehéz útján is lábnyomok vezetnek. /Valaki már előttünk járt, /Vitte a keresztet. -- Milyen lesz ez a nap? Nehéznek tűnik? Tartasz valamitől? Bármi is jöjjön, jusson eszedbe ez a vers és az a bíztató tény: Jézus jár előtted, sőt ott áll majd mögötted, hogy megóvjon.

Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. Zsoltár 111,4

Azok a férfiak, akik katonák lehettek- apák, nagyapák- nagyon szívesen mesélik el a katonaság történéseit. Jó emlékezni az élményekre, még azokra a helyzetekre is, amik kimerítőek vagy érthetetlenek voltak. Nők pedig általában a gyermekük születésének körülményeit mesélik el egymásnak, hiszen ez életük legnagyobb horderejű eseménye. Emlékezni jó, csodákra emlékezni még jobb! 1912.február 14-én született Túrmezei Erzsébet evangélikus diakonissza költőnő. Csodákra emlékezni jó! című versének egy rövis részletét idézzük fel ma. „ Határkőnél hittel megállni, határköveknél visszanézni, hálás szívvel múltat idézni: csodákra emlékezni jó! / Meglátni, hogy minden utunkat hű és hatalmas kéz vezette, javunkra szolgált minden tette: csodákra emlékezni jó!/ Látni, hogy át viharon, vészen hű Mesterünk hogyan segített, éjekre fényt hogyan derített: csodákra emlékezni jó!”

Ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!  Józsué 24,5

Egy hívő ember élete során számtalanszor átélte, hogyan segíti meg őt Isten. Ha nehézségei támadtak, imádkozott és könnyebben vette az akadályokat. Ha kellemetlen helyzetekbe került, konfliktusok adódtak, azok is megoldódtak Isten segítségével. Ismertek ilyen embert, vagy nem? Lehet, hogy azért nem, mert sokan úgy vélik, a személyes hitről nem lehet beszélni. Ha valaki őszintén szól az Istennel való kapcsolatáról, mások túlzásnak tartják, talán ki is nevetik ezért. Józsué a zsidó nép vezetője volt Mózes után. A honfoglalás az ő nevéhez fűződik. A nép számtalan csodát élt át vándorlása és harcai során. Józsué mindenki előtt nyilvánvalóvá tette: nem az ő zseniális hadvezéri képességeinek köszönhetik a sikereket. Isten vezette őket, Ő segítette meg őket. Mit gondoltok egyedül Józsué döntött úgy, hogy háza népével továbbra is Istennek szolgál, majd és Őbenne bízik? Mi is választás elé kerülünk. Tudunk- e dönteni Isten mellett?

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Zsoltár 50,15

Nem szégyen segítséget kérni! Persze ezt is meg kell tanulni, és kell arról is tapasztalat, hogy vannak szívesen segítő embertársaink bármilyen helyzetben. Ha magad is segítőkész vagy, biztosan nem idegenkedsz segítséget kérni sem. Az imádságot sokan csak az utolsó szalmaszálnak gondolják, amibe bele lehet kapaszkodni. Mások, akik merik gyakorolni, tudják, hogy Istent hívjuk ilyenkor segítségük, aki segítségét akarja adni. Bármilyen helyzetben, bármikor számíthatunk rá. Nyomorúság bármi lehet: betegség, vizsgahelyzet, egy kellemetlen szituáció, bűntudat. Fordulj ilyen helyzetekben az Úrhoz, és átélheted segítségét, amit örömmel nyújt neked is.

Tudom, Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben. 1 Krónika 29,17

 „Van minden szívnek titkos rejteke,/Amelybe senki nem láthat bele;/Hisz magad elül is takargatod,/ Hogy akaratlanul mit tartasz ott. (...) Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,/Hogy ama rejtett zugba betekints;/ Hogy kulcsa hol van, el is feleded,/A zárt pedig a rozsda eszi meg.” Nem csak titkaink vannak, ahogyan Móra Ferenc írta, hanem mi magunk is titkok vagyunk mások és magunk számára is. De a szívek vizsgálója elől nem lehet eltitkolni semmit. Rosszul esik ezt hallani, vagy felszabadító végre, hogy Isten előtt nincs szerepjátszás? A benne bízóknak az is öröm, hogy lehet őszintének lenni az Úrral. Ő ismeri s szívünk mélyét, de mindazzal, ami ott van, szeret bennünket.

Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” János 8, 31-32

A zsidók számára az Istenhez tartozás abban állt, hogy igyekeztek megtartani a Tízparancsolatot. A tetteik hitelesítették hitüket, egyben üzentek is a világnak: Isten népe Isten akaratát cselekszi. Sokan gondolták Jézusról, hogy tanításával érvénytelenné teszi a törvényt, hiszen ő a szeretetet állítja a középpontba, nem pedig a Tízparancsolatot. Egyesek ezért bírálták, mások rajongtak érte. De a gondolkodó, istenfélő zsidók közül sokan hittek benne, mert megismerték Őt, rájöttek, hogy Ő nem csak egy rabbi, hanem maga az Isten Fia. Istenhez tartozni pedig ezentúl azt jelenti, hogy Jézus tanítványává válnak, aki nem csak igaz tettekre segíti őket, hanem maga az igazság.

Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. Példabeszédek 1,7

Sok egyházi iskola címerében, vagy díszterme falán találkozhatunk ezzel az igével: „az Úrnak félelme az ismeret kezdete.” Vallomás ez arról, hogy az ismeret ott kezdődik, ahol az ember számol Isten jelenlétével, hatalmával, egyben belátja teremtettségét, emberi korlátait, Istenre szoruló mivoltát.

“A tudomány minden eredménye azt bizonyítja, hogy van valamilyen spirituális létező a világban, amire minden visszavezethető” – állítja Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója. Kásler Miklós Magyarország egyik legelismertebb orvosa, egyetemi tanár. Tudományos tevékenysége során 4 orvosi szakkönyvet, 65 könyvrészletet, több mint 250 itthon és külföldön publikált közleményt jegyzett. Ezt mondja: „A legkomolyabb természettudósok szinte mindegyike hívő, Einsteintől kezdve Szentágothai Jánosig tart a sor. Utóbbi azt mondta, addig nézte a macskák agysejtjeit, amíg megtalálta Istent. Isten léte mellett szól minden, és semmi sem szól ellene. Attól, hogy nem tudom érzékelni csökevényes érzékszerveimmel, még létezik.”

A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. Zsoltár 104,4

Megdöbbentő, milyen mágikus hittel rendelkezik sok körülöttünk élő ember. Sajnos a XXI. században is igen sokan hiszik, hogy tárgyak, kabalák, kristályok vagy karkötők segítenek rajtuk. Hiszik, hogy ezek távol tartanak csapásokat, helyrehoznak megtört kapcsolatokat. 500 évvel ezelőtt reformátoraink az akkori babonás hit ellen is felemelték hangjukat, igyekeztek „leszerelni” Jézusra mutatva a félelmekkel teli, mágikus hitvilágot. Bizonyos ókori vallások a természet elemeitől féltek, azokat tartották isteneknek.  A zsoltáríró ezt mondja: „az Isten a szelet tette követeivé és a lángoló tüzet a szolgájává”. Így jelenti ki, hogy Isten ezeket az elemeket is uralja. A mi hitünk nem mágikus hiedelem, hanem a szerető Istenre hagyatkozik, Akinek van hatalma visszaszorítani az olykor félelmetes elemeket, helyzeteket, hiszen ezek felett is Úr.

„Ne kerüld meg a törvényt, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és félreviszi azoknak az ügyét, akiknek igaza van. Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj.”  (5Móz. 16,19-20)  

Hogyan kerülhetjük meg a törvények megtartását?!  Adó befizetését, az ellenőrző rendőrök kameráját, dolgozat megírását? Az erre vonatkozó bibliai idézet ma azt hiszem eléggé egyértelmű: Sehogy!  Meg kell tenni a kötelességeinket, feladatainkat mindenképpen! 

Régen is és ma is volt, van vesztegetés, ármánykodás, ügyeskedés, kiskapuk keresése. Nem könnyű becsületesnek lenni, egyenes embernek maradni. Azonban az igazság mindig kiderül, előbb vagy utóbb, de napvilágra jön, és akkor én inkább az igaz emberek közé szeretnék tartozni. Remélem ti is így vagytok ezzel.    ;)

Copyright © 2018 PSG Rights Reserved.