Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. Ján 8,36

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Jézus mondja: Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Máté evangéliuma 5. fejezet 5.verse

A történelem lapjai ezernyi háborúról szólnak. Hódításokról és csatákról, amik a másik ország természeti kincseiért, adottságaiért folytak. Sok értelmetlen küzdelem folyt/ folyik valamilyen vágyott földért. Jézus azt mondja, hogy a legértékesebb terület elnyerhető, de ez nem a harciasoké és befolyásosoké, hanem a szelídek jutalma. Aki kardot fog, kard által vész el- mondja Jézus, de a szelídek Isten országa örökösei. Könnyen igazolható állítás ez is. Hiszen a szelídek a földet művelik, őrzik a teremtettséget, tudásukkal és szeretetükkel gyarapítják azt a helyet, ahol élnek. Jézus tanítványai nem csatároznak, hanem Őbenne bíznak és szeretettel élnek, és ezért a legszebb föld lesz az övék, a mennyek országa.

Jézus Krisztus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 1. fejezet 10.verse

Ha valami eltörik, az már sosem lesz olyan, mint régen. El lehet törni egy csészét, meg is lehet ragasztani, de már nem tudjuk úgy használni, mint addig, mert a folyadék kiszivárog belőle. Ha eltörik egy dísztárgy, megragasztva sem lesz tökéletes. Jézus a halál erejét törte meg. Amikor feltámadt, a halál elvesztette az erejét. Kipusztulhatnak a növények, meghalhatnak az állatok és az emberek élete is elmúlik. De a halál már nem az, ami volt, Jézus megtörte az erejét. Már nem olyan intenzitással működik, ezért már nem kell tőle rettegni. A halált újra élet követi, mert Jézus ezt akarja. Ez az örömhír, ez az evangélium. Bár egyszer befejeződik a földi küldetésünk, de Jézus nekünk akarja adni az elmúlhatatlan életet. Jó, hogy ebben bízhatunk, az Ő erejében hihetünk.

Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Pál filippibeliekhez írt levele 4. fejezet 7.verse

A gondolataink nagyon könnyen elkalandozhatnak, a koncentráció nem egyszerű feladat. Ha valami megoldandó, vagy valaki „leterheli” a gondolatainkat, nehéz összeszedni magunkat és a dolgunkra figyelni. Egy konfliktus, csalódás azonban nem csak a koncentrációnkra, hanem egyben az érzelmeinkre is negatívan hat. Egyszerűen fogalmazva: valami ránehezedik a szívünkre.  Augustinus azt mondta, hogy nyugtalan a szívünk mindaddig, amíg meg nem nyugszik Istenben. Természetesen nem arról van szó, hogy egyetlen ima hatására, vagy Isten nevének említésére eloszlik a gond és jól tudunk koncentrálni, pozitív érzelmi helyzetbe lendülünk. Tapasztalat, hogy Isten képes békességet adni, rávezetni a megoldásokra, a lenyugtatni a zaklatottságot. Képes arra is, hogy megőrizze a szívünket és a gondolatainkat legjobb barátunknál, a legtisztább szeretetnél, Jézusnál. S ha ez így van, ezernyi dolog történhet, s törhet arra, hogy elvegye a bizalmunkat, elterelje tőle a gondolatainkat. Az ő békessége mindenek ellenére megőrzi hitünket.

Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel próféta első könyve 3. fejezet 9. vers

A bibliában azt olvassuk Sámuel gyermekkoráról, hogy abban az időben ritka volt az Isten igéje. Tehát Isten nem szólt folyamatosan a saját népéhez sem. A történelem során sokszor el akarták hallgattatni Isten szavát, azzal, hogy nem volt szabad tanítani a Szentírást. Különböző országokban ma is életveszélyes birtokolni a Bibliát. Isten teljesen sosem vonul félre, akkor sem, ha úgy tűnne, nincs ott, nem szól. Sámuel próféta még gyermek volt, amikor az Úr megszólította. Nem tudta, mi lesz ezzel Isten célja, de kérte, hadd hallja a hangját. Talán így vagy te is itt a gimiben. Isten megszólít és még nem tudod, mi ezzel a célja. De örülhetsz, hogy hallhatod a szavát, mert ez sosem volt természetes és ma sem az. Senki sem született úgy, hogy meg is értse Isten szándékait, igéjét. Közelebb kerülsz a megértéshez, ha kimondod, amit Sámuel mondott: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!”

Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Ezékiel próféta könyve 37. fejezet 23.verse

Az elvadult, gazos kert elkeserítő látványt nyújt. Az egyébként szép virágokat vagy szőlőt körbeveszik a haszontalan gyomok, felfutnak a szárukon és elveszik tőlük az éltető nedvességet, fojtogatják őket. Csak akkor pompázhatnak igazán a virágok, és csak akkor érhetnek be a gyümölcsök, ha tiszta körülményeket teremtünk számukra.- Jézus neve azt jelenti: „ Szabadító”. Ő az, aki minden ártalmastól megszabadít minket, de nem csak attól, ami körbevesz és tökreteszi az életünket, hanem attól is, ami belülről okoz romlást. Jézus már látja a végeredményt, a gyümölcsöket, a szépséget- tehát látja a mi ideális állapotunkat is. Jelen van az életünkben, mert szeretné, ha nem elvadult, kaotikus kerthez hasonlítanánk, hanem sokkal inkább valami lenyűgözően szép parkhoz. Ő az Áldott Kertész, Ő a Szabadító!

Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? (Lk18,7a.)

„Igazam van!” –mondjuk sokszor egy-egy vita hevében. Hányszor hagyja el szánkat ez a mondat, akár kérdőn, akár dühvel átitatva, halkan vagy éppen hangosan. Mert keressük és szeretjük az igazságot, különösen a sajátunkat. Büszkeséggel tölt el minket, ha igazunk van, ha szavainkat mások is elfogadják. De mi történik akkor, ha a nyilvánvaló igazság csorbát szenved? Mit teszünk az igazunkért? Hagyjuk elveszni? Bizonygatjuk? Vitázunk? Megsértődünk? Magunkba roskadunk? Sírunk? Éjjel-nappal, vagy legalábbis a napi csendességünk során kérjük Istent, hogy szolgáltasson nekünk igazságot? A tengernyi feladat között megállunk, hogy mi magunk is lássuk, megerősödjünk az igazságban, és Istent segítségül hívjuk, hogy vele együtt bizonyítsuk a jót, az igazat, a szükségeset?

Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. (2Móz23,20.)

Ezeket a szavakat Isten az Egyiptomból kivonuló népnek mondja, de szól itt és most nekünk is: Isten előttünk jár. Mert tudja, nekünk mi a jó, és oda szeretne minket elvezetni, eljuttatni. Sokszor megfogalmazódik bennünk a kérdés: a helyemen vagyok? Ezt kell nekem valóban csinálni? Sőt, talán az is megfordul a fejünkben egy-egy élethelyzetben: minek is vagyok én itt? Van benned is ilyen kérdés? Csendességedben tedd fel Istennek! Kérdezd tőle! Mert Ő téged is vezetni akar, hogy célba érj, hogy jó legyen neked, hogy igazán a helyeden érezhesd magad.

Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! (Zsolt57,2a.)

Zaklatott időszak a tanévkezdés: csoportbeosztások, tantermek, új arcok, új elvárások… A viszonylagos nyári nyugalom után itt a hajtás, a külső-belső zűrzavar. Vannak örömök is, hiszen a kedves ismerősök és barátok újra elérhető közelségben vannak, akikkel olyan jó megosztani az élményeket. De legyen akár öröm, akár aggodalom, félelem, ami eltölti a szívünket, vágyunk csak néhány nyugodt pillanatra, amikor csend van, nyugalom, amikor végiggondolhatjuk a ránk váró feladatokat, és ezt hol máshol találhatnánk meg, mint Istennél, aki a legnagyobb zajban is tud csendet adni; aki a nyüzsgésben nyugalmat kínál, aki maga az Oltalom. Ha meg akarsz állni, ha csendre vágysz, ha bölcsességet keresel, kérd Istent, Ő könyörül.

De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. (2Tessz3,3.)

Mi az, amire mindnyájónknak szüksége van, nem csak tanulóknak, de tanároknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt? Erőre, napról napra; mert fáradunk, mert fárasztanak, mert számtalan feladatot vállalunk. Honnan is tudnánk pótolni az erőnket? Mert sokszor kevés egy szelet csoki, az otthonról hozott rántott hús, vagy egy forró tea, némi alvás. Van, amikor ennél többre van szükségünk. Amikor nem a testünknek van erőre szüksége, azt nem lehet kalóriával, koffeinnel pótolni. Az imádság és az Istennel való szoros kapcsolat lehet feltöltődésünk forrása. Mert Ő megerősít, és megőriz. Próbáltad már?

Én veled leszek: megszabadítalak és megmentelek -így szól az Úr. (Jer15,20.)

Vannak olyan élethelyzetek, amikor azt mondjuk, ennél el tudnánk képzelni sokkal jobbat is. Vágyakozunk valami jobb után, sőt, néha menekülünk is. Minden általunk ismert módszert kipróbálunk, hogy elkerüljük az állapotot, amiből szabadulást várunk.  De valljuk be, néha kevés a tudományunk. Ma azt mondja Isten, bármi is történik velünk, Ő ott van, akár jó nekünk, akár szabadulásra vágyunk, jelen van. Ott van, amikor boldogok vagyunk, amikor átjárja szívünket az öröm, ott van az álmos hétfő reggelekben, ott van a mélységes szomorúság idején, akkor is, amikor dühösek vagyunk, amikor szorongunk… Mindig jelen van, és nem nézi tétlenül, hogy segítségre szorul az, aki hozzá tartozik. Isten jobbá akarja tenni az életünket. Szabaddá akar minket tenni. Merjük kérni a szabadítását!

Megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban lévő elesett és szegény testvéredhez. (Mózes 5. könyve, 15. fejezet, 11. vers)

 

Amikor valami bajunk van, egészen fel tudunk háborodni, ha nem kapjuk meg a szerintünk szükséges figyelmet, ellátást, segítséget. Máskor meg teljes természetességgel tudunk elmenni mások bajai mellett.

Elég fura, hogy egyenesen parancsba kapjuk, hogy segítsünk a nálunknál rosszabb sorban lévőknek. Valószínű azért kell parancsba adni, mert magunktól nem megy. De így megy? Teszünk valamit azért, hogy a másiknak legalább ne legyen olyan rossz? És ne mondd, hogy fiatal vagy! Egyetlen hógolyó is képes lavinát indítani.

Copyright © 2018 PSG Rights Reserved.