Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
„Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!”

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.”(Mk.12,17)

A földi országokban különböző kötelezettségeink voltak és vannak. Adók megfizetése, közlekedési szabályok betartása, tankötelezettség, védőoltások felvétele...stb. Stb. Ez szükséges. Jézus többször is mondta, hogy az Ő országa nem evilágból való. Mikor a fent említett mondatot hallották tőle az farizeusok ugyancsak erre gondolt. A világban lévő kötelezettségeinket tegyük meg, de Istennek is adjuk meg amit kér tőlünk. Engedjük be a lelkünkbe, igazán, teljesen.  Akkor nem lesz semmi baj. Minden a helyén lesz majd.

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok” (Mt.6,14)

Egy alkalommal azt a tanácsot kaptuk, hogy úgy mondjuk el a Mi Atyánk imádságot, hogy azt mondjuk benne: „ és ne bocsásd meg a mi vétkeinket, mert mi sem bocsájtunk meg az ellenünk vétőknek...” Szerintem ez így félelmetes. Én nem szeretném, ha nekem nem bocsájtana meg az Isten.   Az emberi természethez sajnos hozzátartozik a harag is.  Nagy ajándék, ha valaki „birkatürelmű”. Ugyanakkor, ha valaki haragos természetű, akkor próbáljon meg minden kitörés után mihamarabb lenyugodni. Menjen minél távolabb attól a személytől akivel összeveszett ha lehet, és futással, favágással, toporzékolással, valamilyen erőkifejtő mozgással vezesse le indulatait.  Ha megnyugodott, akkor pedig próbálja meg rendezni a dolgot magában és  haragosával is. Nem jó dolog a haragot magunkban tartani, az egyből rombolni kezd belülről minket, aztán pedig ki is tör és minden mást lerombol maga körül. Ráadásul ugyan ki mondhatja magáról, hogy hibátlan? Gyakoroljátok hát a megbocsátást, kibékülést, mert az gyógyító, örömöt adó dolog.

„Amit tehát Isten egybekötött ember el ne válassza”(Mk.10,9)

A házasság az én fejemben: egy szövetség a férfi és a nő között, hogy együtt, közösen fognak minden örömöt és bánatot megélni. Segítik, támogatják egymást, hogy kiteljesedjenek. Betöltsék a küldetésüket, amire Isten hívta őket. Mindenkinek mást-mást. A mai párkapcsolatokkal az az egyik nagy baj, hogy legtöbbször nem a másik ember lelkét, személyét akarják először megismerni és elfogadni, hanem csak a testét. Ha a barátság lenne a kapcsolatok alapja, akkor el tudnák fogadni, hogy a másik ember is szabad, önálló akarata van, saját feladata van itt a földön.  Ehhez sok idő kell.  A másik baj, hogy mindent azonnal akarnak megkapni az emberek. Nincs türelmük együtt járni, ismerkedni, várakozni a másikra. Azonnal összeköltöznek. Pedig a várakozásnak megvan a varázsa, a szükséges helye.

„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid.13,2)

Kiskoromban a nagymamámhoz sokat utaztunk ide Mezőberénybe. Sok kis barátom volt az ő utcájukban, akik néha ebédre, vacsorára betévedtek hozzánk. Ő úgy tanította nekem, hogy ahol két gyermek tud enni, ott a háromnak is jut mindig valami. Így mi mindig vendégül láttuk a betoppantakat. Bármit kaptunk elosztottuk egymás között. Ma is így teszek, és én is ezt a szemléletet adom tovább gyermekeimnek. Úgy hiszem, hogy nincsenek véletlenek. A másik emberrel való találkozásaink fontos állomások, próbatételek, vizsgák. Az együtt étkezések pedig még ünneppé is tudják tenni ezeket. Ki tudja, talán már angyalt is láttam vendégül.

„Így szól az Úr: Ti láttátok…, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.”(2Móz.19,4)

 Aki beengedi a szívébe Istent, az meg fogja tapasztalni, hogy Ő mennyire figyel ránk. Felemel és átsegít a bajaidon, mert mint egy sas, átlátod az életed dolgait egy pillanat alatt. Lesznek problémáid továbbra is, de azzal a tudattal, hogy Isten veled van, nem fogsz már félni. Biztos hátteret érzel magad mögött és bátran neki tudsz vágni a feladatoknak, ha falba ütközöl, segít megmászni, ha árokba esel segít kijönni onnan, ha elbuksz, segít felkelni. Soha nem szid le, hogyha ügyetlen voltál, mindig támogat és biztat, hogy menj tovább, nézz előre.  Felvesz a hátára, mint egy sas és visz a célod felé.

„Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük „(Mt.18,20)

Isten mindenható. Ha akarjuk őt, ha nem, jelen van a világban. Ha mi kérjük és szeretnénk, akkor ez a titokzatos, mindent átható erő, a szeret, belénk költözik. Velünk lesz. Nem erőszakoskodik. Csak csendesen vár ránk, várja, hogy elfogadjuk és beengedjük. Ha többen is megtesszük ezt egyszerre, akár egy közös áhítaton, akár otthon a családban, vagy a barátainkkal, akkor annál inkább átjárja lelkünket az ő csodálatos ereje.

Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. 1 Királyok 8, 57

Egy héttel ezelőtt sokan eljutottunk hozzátartozóink sírjához. Virágot vittünk, gyertyát gyújtottunk, emlékeztünk. Dédszüleim sírján ez a felirat áll: „Itt nyugszanak az Úrban szeretteink.” Sokszor álltam már meg ennél a sírnál, emlékszem, amikor még a nagymamámmal tehettem meg. De csak pár éve olvastam mi áll a sírkövön, amikor nem sötétben jártam be a temetőt. Tehát őseim Istenfélő, Őbenne bízó emberek voltak! Nem tudom, hogyan élték meg a hitüket, de azt tudhatom, hogy az Úrban nyugszanak. Biztos, hogy hitték, ha el is kell menni ebből a világból, akkor hazatérnek az örök otthonba. Szeretném, ha hitem végig kísérne az életem során és békességgel távozhatnék majd, tudva: a mennyei otthonba térek haza. Addig is minden napon legyen velünk is Istenünk az Úr, ahogyan őseinkkel volt.

Kérdezd meg előbb az Úr igéjét! 2 Krónika 18,4

Meg kell tanulni döntést hozni és a döntéseinkért felelősséget vállalni. Ez sem csak úgy „ magától” működik, ez sem megy automatikusan. Mire hagyatkozunk egy döntés során? Tudásunkra, tapasztalatunkra, a számunkra fontos emberek tanácsára, s a lelkiismeretünkre. Ez utóbbi azonban sajnos félrevezető is lehet, hasonlóan a sokféle emberi véleményhez. A Szentírásban a nagy királyok közül kiemelkedik bölcs Salamon. Ő azt kérte Istentől, adjon neki olyan lelket, ami képes a jó és a rossz között különbséget tenni, hogy bölcsen tudja kormányozni országát, népét. S hogy a szíve, a gondolatai, szubjektív érzései, benyomásai, esetleg tanácsadói ne vezessék félre, először Istent kérdezte meg. Ha a lelkiismeretünk Isten igéjén tájékozódik, akkor nem fog rossz útra vinni, helyes döntéseket hozhatunk majd, amiben megnyugszunk és utólag sem bánjuk meg.

Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. 1 János 5,3

Csak azt nevezzük szeretetnek, amit tettekkel is igazolunk. Ha cselekedeteink nem támasztják alá szavainkat, akkor hiteltelenek vagyunk. A szeretetnek nem bizonyítékra, hanem megélésre van szüksége. Bár szeretetnyelveink különbözők lehetnek, mégis mindenki képes jelét adni annak, hogy érzései nem csak szavak, szeretete valóságos. Ezzel jelzi, tudja mivel szerez a másik embernek örömöt, figyel rá és kész a javára tenni. Isten iránti szeretetünk sem csak abban rejlik, hogy hisszük, Ő létezik, bízunk benne, vagy imádkozunk hozzá, hanem abban is, hogy meg is éljük a lényeget, a szeretetet. Ilyenkor azt tesszük, ami számára örömöt okoz, kéréseit, parancsait megtartjuk. Az Úr parancsai nem nehezek, mert azok a szeretet gyakorlására vonatkoznak. Vagy mégis nehezek lennének?

Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához -, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Lukács 5, 24-25

Ha betegek vagyunk, vagy bármiféle problémánk, nehézségünk van, sokszor sóhajtunk fel így: „ Jaj, Istenem!” A lélek mélyéről szakadnak fel az Istenhez szóló fohászok, s még a nem hívő emberek esetében is megtörténik ez. Ha pedig bajtól menekülünk meg, esetleg egy nagyobb rossz került el minket, akkor a „ Hála Istennek!” is elhangzik. A béna ember esetében biztosan komoly imádságok előzték meg a gyógyulást, kérve az Úr beavatkozását. Miután pedig helyreállt az egészsége- testi és lelki síkon egyaránt- a gyógyult ember Istent dicsőítette. Megérezte, meglátta a lényeget: minden jó és minden helyreállító hatalom Isten kezéből származik, ezért illeti őt a dicséret.  A mi életünkben is így van.

"Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! " (Zsolt 73,26) 

Akartok örökké élni?  Akkor törődjetek a lelketekkel is!  Ez nem jelenti azt, hogy az evilági örömöket meg kellene tagadnunk önmagunktól. Ellenkezőleg! Okosan, hasznosan, másoknak is jót téve kell élnünk, használva képességeinket, a kapott helyzeteket.  Ezek által fogjuk majd az örök életet megtapasztalni.

Emlékezzetek csak, azt szoktuk mondani, hogy akik már eltávoztak a földi életből azok az emlékeinkben és a szívünkben velünk maradnak… Milyen igaz ez... Néhány nap múlva rájuk fogunk gondolni, értük gyújtunk gyertyát, mondunk imát. .......Fáj nekünk a hiányuk, mégis az a tudat, hogy van élet a halál után Isten szerető közösségében, azt sugallja, hogy nem kell félnünk, Isten velünk van Örökkön örökké, itt is és odaát is.

Copyright © 2018 PSG Rights Reserved.