Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Áldott és örömteli húsvétot kívánunk! Krisztus feltámadt!

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

"Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted." Zsolt 69,6.

Néha ijesztő belegondolni abba, hogy Isten mindent lát. Már azon is összerezzenünk, ha azt végiggondoljuk, hogy életünk minden, de tényleg minden percében velünk van, és látja minden mozdulatunkat. De azért az se semmi, hogy nem csak cselekedeteinket látja, hanem érzéseinket és gondolatainkat. Tudja mire vágyunk, mit gondolunk a másikról, mit érzünk valójában legbelül, amikor kifele mosolygunk. Ő tudja. Mert semmi nincs rejtve előle. Hát kérjük őt arra, hogy segítsen észrevenni és levetkőzni hibáinkat, hogy ne a balgaság győzedelmeskedjen, hanem a szeretet. Aztán pedig imádkozzunk együtt a Jézustól tanult imádság szavaival:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

"Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!" Zsolt 85,7-8.

Sokszor panaszkodunk Istennek, hogy miért hagyta, hogy ez vagy az megtörténjen velünk? Miért nem segített? Miért nem figyelmeztetett? Talán nem szeret minket, és azért hagyja, hogy folyton rossz dolgok érjenek minket, vagy újra és újra beleessünk saját hibáinkba?

Ilyenkor teljes mértékben egyet értünk a zsoltáros szavaival, és értetlenül kérdezzük: "Talán nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?"

Aztán, ahogy egy kicsit enyhülnek indulataink, és higgadtabban tekintünk vissza az eseményekre, akkor meglátjuk: De hát Isten figyelmeztetett bennünket! Teli rakta előttünk az utat jelzőtáblákkal! De mi nem vettük észre...

Ezért panaszkodás helyett inkább így imádkozzunk: Atyám! Add, hogy észrevegyük mindazt, amiben megmutatod szeretetedet, és így adj nekünk szabadulást saját magunk csapdáiból! Ámen

„Éppen így, a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt.18,14) 

Amikor egy tanár, nevelő vagy szülő aggódik a gyermekéért valami hasonlót él át, mint a mi Istenünk, aki aggódva figyeli, hogy mi emberek vajon jó úton haladunk -e. Vajon ha elbukunk fel tudunk -e állni ? Van -e valaki, aki segítő kezet nyújt felénk ? Észrevesszük -e, elfogadjuk -e, ha valaki segíteni akar nekünk bajainkban, nehézségeinkben ? Nyissuk ki a szemeinket és lássuk meg, fogadjuk el angyalainkat. Ne szégyelljük, ha valami segítséget kapunk v. kérnünk kell. Jó és helyes dolog azt elfogadni. Isten ajándéka ez is.

„Akkor odalépett hozzá Péter, és megkérdezte: Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer? ”Mondom neked-felelte Jézus- nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” (Mt.18,21-22) 

Megbocsátani szívből, ha valaki belédrúgott, belédmart, megalázott. Ez a legnehezebb. De ! Nem az érzéseinkkel kell éreznünk valami földöntúli szeretetet, hiszen erre képtelenek vagyunk mi emberek, hanem akarni kell a megbocsátást. Úgy ahogyan a jézusi szeretet: AKARAT, úgy a megbocsátás is az. Nem teszek rosszat a másiknak. Az érzelmeinket elfolytani nem helyes, de valamelyest szabályozni szükséges. Hiszen ha nem tennénk azt hiszem az iskolában is sokszor vér folyna, még a tanáriban is.  Sokszor hirtelen felindulásból csúszik ki a szánkon az amit néhány perc múlva már megbánunk. Ezért próbáljátok meg kérni ti is az ég Urát, hogy segítsen, hogy ne ártsunk másoknak, segítsen uralkodni érzéseinken és segítsen megbocsátani.

„Akkor Jézus mondta: Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.” (Mt.26,31)

Ó mennyire igaz ez ránk is, hogyha csalódunk egyszer valakiben, akkor otthagyjuk, megsértődünk és nem akarunk neki megbocsátani. Jézus halála előtt látta, érezte, hogy így fog történni vele is, és Péter apostolt, (aki a legjobban fogadkozik, hogy semmiképpen nem hagyja el, aztán mégis) őt választja később mégis vezetőnek. Azt a Pétert, aki tudja milyen félelemből megfutamodni, utána megbocsátást nyerni. Aki tudja milyen érzés megtagadni az igazságot, és utána rádöbbeni tettének súlyára. Pont ezért lett Ő az őskeresztény egyház vezetője, tudja milyen elbukni és utána felállni, újrakezdeni. Mi is ilyenek vagyunk, de Isten mégis hív és vár az Ő országába, közösségébe.

„Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt.16,18)

Péter = Petrosz(görög) = Kéfa (arám) = Szikla. Egyház = Eklézia (g.)= Kahal (a.) = szent, vallásos gyülekezet.  Az eredeti írások szerinti jelentései e szavaknak.  Bárki bármit is mond sokféle keresztény egyházainkra jól gondoljátok meg, hogy elhiszitek -e .Jézus Krisztus valóban nem egy új intézményrendszert akart létrehozni, hanem a hitüket megélő közösségeket. Az apostolok ősközösségét mindannyian követendőnek tekintjük, ugyanakkor  már az ő idejükben is, és most is az emberi gyarlóság okoz mindig problémákat. Irigység, nagyképűség....és még sorolhatnám. Sajnos hibát hibára halmozunk sokszor mi is hitoktatók, lelkészek és papok is. Bocsássátok meg ezt nekünk és ne miattunk legyetek Krisztus követők, hanem az egyedül igaz Istenember miatt. Őrá nézzetek, benne higgyetek.

„Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt.130,6)

Járja az a mondás az emberek között, hogy „úgy várja mint a Messiást”. Igen sok mindenre várunk így. Emberekre, eseményekre, fizetésre, tárgyakra....Izgulunk, hogy mikor érkezik már el az ideje, hogy bekövetkezzék....aztán olyan gyorsan elillan, mint a napfelkelte....... De mikor Istent várjuk és kívánjuk a vele való együttlétet, akkor ha megérkezik, az nem illan el, teljesen eltölti szívünket....tartósan boldoggá tud tenni.....Ez a különbség a kétféle várakozás között.

Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. (1Móz 32,27)

Azt hiszem általában kijelenthető: nem szeretjük a veszteséget, legyen az akár anyagi, erkölcsi, időbeli… Gazdagodni szeretünk. Ha valakivel találkozunk, nem szívesen érezzük, hogy elpazaroltuk az időnket, és az a másik személy nem csupán perceket rabolt el tőlünk, de lelki nyugalmunkat, vagy az erőnket is. Inkább olyan találkozásokra vágyunk, amikor általunk tisztelt és szeretett személyekkel találkozunk és egymást gazdagítva, feltöltve, boldogan léphetünk tovább.

Jákob, azon az éjjelen, amikor az Úrral találkozott, bizony voltak veszteségei, sebei és fájdalmai. Bánta ezt a találkozást, sajnálta az időt, a befektetett energiát, fájtak a sebei, sőt olyan sérülést szenvedett, ami örökre megmaradt. Ebben a szituációban kereste a gyarapodás lehetőségét, hogy az Istennel töltött idő ne kár és szemét legyen, hanem haszon. Nem kért többet, csak egy áldást. Te se kérj többet, „csak” egy áldást mára, és legyen a mai napod telve örömmel, jóval, Istennel.

Jézus mondja: Eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. (Jn5,25)

Annyiszor és annyi helyen tanított Jézus, de kevesek voltak, akik nem csak hallgatták, de meg is hallották szavát. A Brian élete című filmben van egy jelenet, amikor Jézus beszédét hallgatják kissé távolabbról néhányan, de nem éppen azt hallják, amit kellene:

„-Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők.

-Miért emeli ki a sajtkészítőket?

-Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire.”

Milyen most az életed? Boldog? Teli örömmel és reménységgel? Színes? Magával ragadó? Életteli? Jézus azt mondja, mindez semmi, ahhoz képest, amit Ő tud adni. Ha meghallod, és újra és újra hallani akarod Őt, akkor jelenlétével és csodáival gazdagítja napjaidat. Eljött az idő, itt és most élj igazán!

De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat… (1Jn 5,20.)

Mi a véleményed azokról az emberekről, akik számára Isten nem csupán távoli létező, megismerhetetlen transzcendens, rideg sors, hanem törődő, figyelmes, gondviselő Szeretet? Sokak azt gondolják, hogy a keresztyének naiv, befolyásolható, már-már butácska személyek, akiket olyan könnyű megtéveszteni, és csak azért hisznek az Istenben, mert nem képesek felülemelkedni a babonákon. Ez azonban nem igaz. Akik ismerik Istent, akik mernek Róla beszélni, és hajlandóak az Ő akaratához igazítani saját életüket, nem butábbak az átlagos embernél.

Sőt, akik igazán megismerték az Igazat, azok sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak, gondolkodó és tettre kész emberek. Neked mennyi ismereted van erről az Istenről? Mit tennél ma Érte?

Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz, és az Úr szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket. (Bír 3,9)

Sokan gondolnak úgy Istenre, mint egy automatára, akinek olykor-olykor bedobunk egy rövid imát, és Ő rögtön megoldja a számunkra megoldhatatlannak tűnő élethelyzetet. Ha azonban ez a módszer valakinél nem válik be, gyakran megkérdőjelezi Isten erejét, létét.

Izraelnek, a választott népnek is adódtak a történelem során olyan helyzetek, amik kilátástalannak tűntek. Ilyenkor Ők is az Úrhoz fordultak, és könyörögtek segítségért. Be kellett látniuk, hogy Isten nem az instant megoldások híve. Valahogy így: Erőt kértem az Úrtól, - s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, - és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam, - gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Bátorságot kértem, - és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Szeretetre vágytam, - és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Meghallgatta imádságomat!

Copyright © 2019 PSG Rights Reserved.