Back To Top

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5 foto6 foto7 foto8
Sikeres tanévet kívánunk mindenkinek!

PSG

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

A nyelv kötelez

            A kiemelkedően tehetséges Hack Dóra a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 12.b osztályos tanulója. Iskolánk tehetségpontja révén számos úton fejlesztheti készségeit, s így kitűnő útlevelet kap a versenyek világába. Dóri úgy érzi, hogy versmondással a kultúra szolgálatába állt, amely a magyarság legfontosabb közös ügye.

Ha a szavalásról, a versek világáról van szó az iskolában, mindig a te nevedet lehet hallani. Mióta foglalkozol ilyen téren az irodalommal?HD 1

Az irodalom szeretete, a versek iránti kötődés igazából az örökségem része, s azt hiszem, ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna. Már egészen kisgyermekkoromban kialakult a kapcsolatom a rímek világával, hiszen a szüleim és a nővéreim is szenvedélyesen rajonganak a költészetért. Amikor én még csak óvódás voltam, a testvéreim már versenyekre jártak, amelyekre anyukám készítette fel őket. Ezáltal én is közelről megtapasztalhattam, milyen érzéseket kelt egy-egy vers az emberekben, s hogyan képes minden szó ezerféle érzelmet kiváltani a szavalóból, s ez teljesen magával ragadott. Azt hiszem, nem is igazán volt választásom, már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nekem folytatnom kell ezt a családi hagyományt – s büszke voltam rá.

Milyen versenyekre szoktál járni, s mi ezzel kapcsolatban a legnagyobb élményed?

Különböző témákat felölelő helyi, területi vagy országos versenyekre is járok. Nemcsak a szavalással foglalkozom, gyakran járok prózamondó, illetve szép kiejtési versenyekre is. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb élményem, hogy tavaly az országos Kazinczy-versenyen különdíjas lettem, illetve korábban még általános iskolás kategóriában bronzérmet szereztem, tavaly pedig a Juszt Zsigmond országos szavalóversenyen másod helyezést értem el. Mindezeken kívül azt hiszem, amire talán a legjobb visszaemlékeznem az, hogy két éve a Petőfi Sándor nevét viselő iskolák találkozóján rengeteg kiemelkedő tehetséggel találkoztam, mégis egyedül én kaptam kiemelt arany minősítést. Most legfőbb célom pedig az, hogy idén már egy Kazinczy-éremmel térjek haza – ez lenne számomra a legeslegjobb élmény.

 HD 2Bizonyára rengeteget kell készülnöd egy-egy versenyre ahhoz, hogy ilyen szép eredményeket érj el. Hogyan szoktál ráhangolódni a versekre és kik segítenek neked a felkészülésben?

A jó előadás kulcsa az, hogy a szavaló megtalálja azt az igazi verset, amelyet képes őszintén, mindenféle mesterkélt allűr nélkül átadni. Éppen ezért nálam a versmondást „meglátni és megszeretni” elven működik, így teljesen azonosulni tudok a sorokkal.. Leginkább a melankolikus versek állnak közel hozzám, ritka alkalom az, ha vidámat szavalok. Valahogyan a szomorkásabb művek érzelemvilága sokkal inkább megragad, ezáltal hitelesebben tudom őket közvetíteni. Miután kiválasztottam a verset, értelmezem, gyakran ez több időt vesz igénybe, mint megtanulni az egymás után következő szavakat. Néha mások segítségét is kérem, kíváncsi vagyok, hogy belőlük mit vált ki egy-egy mű. Miután a felkészítő tanáraim, s az anyukám is ellát rengeteg jó tanáccsal, s miután a saját tapasztalataimat is hozzátettem az előadáshoz, a tükör előtt is szoktam gyakorolni, ez feloldja a gátlásokat, úgymond ledönti a falakat.

Úgy tűnik, a versmondás számodra valamiféle függőség. Mi motivál téged ezen a téren? Mit szeretsz leginkább a szavalásban?

A motiváció adott: a versek szeretete, s az, hogy általuk az érzelmek színes és határtalan skáláján tudok mozogni, s bármit kifejezethetek a segítségükkel, s ezzel örömet szerezhetek másoknak is, esetleg megkedveltethetek egy-egy verset olyanokkal, akik nem igazán mozognak otthonosan az irodalom világában. Minden egyes verssel új élményeket és tapasztalatokat szerezhetek, s elrepülhetek egy addig számomra teljesen ismeretlen világba, amelyet nekem kell felfedeznem. Szavalás előtt, mindig izgulok, bennem van a versenydrukk, s ez így is van jól. Ám amikor elkezdem a verset, minden egyes sorral lenyugszom kissé, s az utolsó sorra már nem marad más, csak az öröm, hogy elmondhattam.

Mit gondolsz, te melyik verssel tudtad elérni eddig a legnagyobb hatást?

A kedvencem Szabó Lőrinctől az Ima a gyémántért című vers. Úgy érzem, igazán közel áll hozzám, s ugyan a költő azt írja le benne, hogy milyen szegény sorsuk volt, amit én még persze nem tapasztalhattam, mégis olyan szemléletes szavakból építkezik, hogy teljes mértékig át lehet élni minden egyes sorát. Talán éppen azért értem el eddig a legnagyobb hatást ezzel a verssel, mert engem is ez érintett meg a leginkább.

HD 3Szerinted hogyan tudod továbbvinni ezt a gimnázium után?

Igazából nem konkrétan a szavalást, az irodalmat válaszom, mint hivatást. Jelen pillanatban rendőr szeretnék lenni, de természetesen a verseket sem fogom elhanyagolni, hiszen most már vitathatatlanul az életem szerves, személyiségem kitéphetetlen része, s nem is igazán hiszem, hogy képes lennék véglegesen abbahagyni a versmondást. Ahogyan az időm engedni, szeretném magamat továbbfejleszteni, az otthoni, anyukám szervezte Ki mit tudokon fellépni, s annak is nagyon örülnék, ha országos versenyekre is járhatnék a későbbiekben is.

Nagyon elhivatottnak tűnsz. Mi a véleményed, mennyire fontos az, amit csinálsz, az az érték, amit a versmondással közvetítesz?

Egyrészt emberileg is jelentős hatása van minden egyénre, hiszen javítja a beszédkészséget, a nyelvérzéket, bővíti, színezi ez érzelemvilágot és tágítja a látókört. Minden egyes vers hoz valami újat az életemben, gyakran akkora hatással van rám egy-egy költő nézőpontja és világszemlélete, hogy én is átértékelem magamban a dolgokat. Mindezek mellett hozzájárul a kulturális hagyományok megőrzéséhez és továbbörökítéséhez, ami úgymond kötelességünk is. Hisz nemcsak a nyelvnek kell szolgálnia minket, hanem nekünk is szolgálnunk kell azt.

 

                „A jó vers élőlény, akár az alma, / ha ránézek, csillogva visszanéz, / mást mondd az éhesnek s a jóllakottnak / és más a fán, a tálon és a szájban, / végső tartalma vagy formája nincs is, / csak él és éltet.” – vallja Weöres Sándor. S Dóri szavait hallva csakugyan azt hiszem én is, hogy a vers ugyanolyan létszükséglet, mint maga a levegő.

Készítette: Dézsi Fruzsina

 *A cikket IDE kattintva pdf formátumban letöltheti.

Copyright © 2017 PSG Rights Reserved.