Spaichingen 2011

Egy év szünet után iskolánk 9b és c osztályos tanulói közül 27-en indultunk május 4.-én este Spaichingenbe. A buszon töltött éjszaka és egy rövid tuttlingeni séta után, nagy izgalommal gördült be autóbuszunk a spaichingeni autóbusz-pályaudvarra, pontban 3 órakor, ahol már vártak bennünket vendéglátóink. Ezután a vendéglátó családokhoz mentünk.

Stuttgart

2011. május 06-án a magyar spaichingeni csapat Stuttgartba látogatott. Már az érkezést követő napon ismét buszra szálltunk és Stuttgartig meg sem álltunk. Bár még mindenki érezte magán az előző nap véget ért hosszú út fáradalmait, mégis azt gondolom, senki sem panaszkodhat a látottak után. Körülbelül 2 óra utazás után Stuttgartba értünk, ahol leszállás után 45 percnyi szabadidőtöltés (városnézés) várt a csapatra. A szerencsésebbek (köztük én is) találkozhattak egy nagy szabású tüntetéssel is a város utcáin, amin 300-400 ember vett részt.

A városnézés után következett a nap fénypontja, a Mercedes Benz Múzeum megtekintése, ami személy szerint nekem a kirándulás csúcspontja is volt. Voltak közöttünk olyanok is, akik nem igazán rajongtak az autókért, de ők sem panaszkodhattak. Már a múzeum előtt leesett mindenkinek az álla az ott álló négy keréken gördülő autócsoda láttán.

Én azt gondolom, hogy csodálatos volt a múzeum. Tényleg egy életre szóló élmény, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

A lóerők és a csillogás után ellátogattunk a parlamentbe, ahol egy kis ízelítőt kaptunk a német politikusok életéről, munkájáról. Többek között megismerhettük a német politikai pártokat, betekintést nyerhettünk a parlamenti ülésterembe is.

Mire a parlamenti látogatásunkat befejeztük, már 3 óra körül járt az idő. Ideje volt visszaindulnunk a szállást adó családjainkhoz, akiknek volt mit mesélni a hosszú, de annál érdekesebb napról. Az egész társaság nevében köszönjük ezt a csodálatos kirándulást!

Bereczki Zoltán 9.c

Das Wochenende

A vendéglátó családok színes programokat szerveztek számunkra a környéken: Fekete-erdő, Bodenseee, néhányan eljutottak Svájcba a Rajna- vízeséshez, Európa Park. De itt már be kellett vetnünk német tudásunkat, mert itt már saját magunkra voltunk utalva. Legközelebb hétfőn találkoztunk diáktársainkkal és tanárainkkal.

Das Gymnasium und die Glasbläserei

2011. május 9-én a cserediákjaink iskolája várt ránk, ami Németországban sem a diákok kedvence. Betekintést nyerhettünk abba, hogy hogyan viselik el ők ezt.

Mi a helyi gimnáziumban voltunk, de az iskolarendszer teljesen más mint itt. Máshogy tartanak szüneteket, lazábbak egy kicsivel az órák, másmilyenek a tanárok, de mégis a legfurcsább számomra az volt, hogy bizonyos napokon ott még délután is van tanítás.

Reggel az igazgató úr köszöntött bennünket, utána nekünk is be kellett ülnünk pár órára. Valakinek matekra de valakinek angolra, de utána csak külön a mi számunkra tartottak földrajzórát Spaichengenről meg Baden- Württenbergről. Utána egy speciális zeneórát szervezetek nekünk.

A délután folyamán egy üvegfújó szakemberhez látogattunk el, ahova egy három kilométeres séta megtevésével értünk el. Ez a társaságot egy kicsit megerőltette, de megérte, mert láthattuk, hogy hogyan készítik a gyönyörű üvegvázákat és üvegfigurákat. Váratlan érkezésünk ellenére, nagyon kedvesen fogadtak bennünket.

Sipos-Vajda Eszter 9.b

Tübingen

Kis csapatunkra kedden (2011. május 10-én) a csodálatos egyetemváros, Tübingen és a Hohenzollern- kastély meghódítása várt.

Először a Hohenzollern- kastélyba látogattunk el. Már meg sem lepődtünk, amikor közölték velünk, hogy a kastélyba gyalogosan kell megtenni az utat, ráadásul emelkedőn. De ennek ellenére nagyon jól teljesítettünk, a fél órás utat negyed óra alatt megtettük. A várba érve idegenvezetésen vehettünk részt, ahol több érdekes információt is megtudhattunk. Néhány tudnivaló a kastélyról:

A Hohenzollern-kastély Délnyugat-Németországban, Baden-Württemberg tartományban, Hechingen és Bisingen között található, és ez utóbbihoz tartozik. Stuttgarttól 50 km-re délre fekszik, a Hohenzollern-hegy tetején, 855 m magasan.

Eredetileg a 11. század első felében épült, de 1423-ban a sváb császári városok tíz hónapos ostromában teljesen megsemmisült. 1454 és 1461 között nagyobbra és erősebbre építették. A sváb Hohenzollern-család menedékeként szolgált háborús időkben, még a harmincéves háború alatt is.

A 18. század végére azonban elveszítette stratégiai jelentőségét és hamarosan pusztulásnak indult, jónéhány rozoga épülete összedőlt.
Ma már csak a kápolna áll a középkori várból.

1846 és 1867 között IV. Frigyes Vilmos porosz király építette újjá, másodszor is, ma is ebben a formájában láthatjuk. Friedrich August Stühlert bízták meg az építkezéssel, ő angol neogótikus stílusban és a Loire kastélyainak szellemében alkotta meg a terveit. Mivel csak emlékül épült a családnak, 1945-ig egy Hohenzollernnek sem szolgált otthonául, amikor az utolsó porosz koronaherceg, Vilmos költözött ide. Vilmos herceg és felesége, Cecília koronahercegnő ma is itt nyugszanak.

Megkönnyebbülésünkre ezt a várost egy magyar idegenvezetővel, Kovács Lászlóval ismerhettük meg. Vezetésével megcsodálhattuk a Neckar folyót és az ott sorakozó gondolákat a kis, mesterséges szigetről, a Platanenalle-ről, ahol még a fákat is a hóhér ültette. 

A várostörténet megismerése után, mint mindig, most is kaptunk egy kis szabadidőt, amikor elkölthettük felesleges pénzünket szuvenírekre és egyéb dolgokra.

Egy kisebb csapattal pedig rátaláltunk egy kiváló olasz fagyizóra, ahol Viktor fizetése után egy életre megtanultuk a „Stimmt so?” kifejezést. Körülbelül fél négykor már vissza is kellett indulnunk, s elbúcsúzni a csodaszép Tübingentől.

Kállai Fanni 9.b

Das Freilichtmuseum Neuhausen

Kirándulásunk 6. napján a Tuttlingen határában lévő szabadtéri múzeumba látogattunk el.

18 hektáros földbirtokon rendezték be a kiállítást, ami 1988 óta várja az érdeklődőket, hogy hogyan is éltek a mai németek felmenői, és az ő elődeik. 24 történelmi épületbe nyerhettünk betekintést, amik között volt egy templom, egy iskola, egy szatócsbolt, egy malom és persze számos korhű lakóház. Természetesen az élő állatok sem maradhattak el, amiknek a szaga is… érezhetően valódi volt.

A német idegenvezető készségesen állt a dolgokhoz, nem vette zokon, hogy néha szívesebben viccelődtünk egymással, mint rá figyeltünk.

A skanzenben tett kirándulást a nagy vízimalom beindításával zártuk. Bár az idő nem volt a legkedvezőbb egy szabadtéri programhoz, egy kis eső nem állhatott a jó hangulat, és a rengeteg vicces fotó készítésének útjába.

Molnár Dóra 9.b

Rottweil, Abschiedessen

Már egy hete voltunk Németországban, de ez volt az első nap, amikor az időjárás kicsit elromlott. De ez sem szegte kedvünket, hogy délelőtt ellátogassunk Rottweilba. Ott kaptunk egy idegenvezetőt, aki körbevezetett minket az 1939-ben épült óvárosban és mesélt egy kicsit a város történelméről. Többek között azt is megtudhattuk, hogy innen származnak a rottweilerek.

Estére kitisztult az idő, de mégis egy szomorú pontjához érkeztünk a hétnek: a Búcsúvacsora.

Színvonalasan akartunk elbúcsúzni, ezért készültünk pár műsorszámmal:

Majd mindnyájan közösen énekeltünk:

két német népdalt

Tavaszi szél vizet áraszt

Magna Cum Laude – Pálinkadal

Varga Viktor – Lehet zöld az ég

Fluor – Mizu

A műsor után megkaptuk a Spaichingenes pólókat, ami mindig eszünkbe fogja juttatni azt a 11 napot, amit Németországban eltölthettünk.

Kovács Gerda Piroska 9.b

Freiburg

A visszaindulás előtti utolsó napot, péntek 13.-át Freiburgban tölthette el a kis csapatunk.

Reggel fél kilenckor indultunk és útközben megálltunk Donaueschingenben a Duna-forrásnál. Rövid időn belül folytattunk utunkat tovább Freiburgba.11-kor érkeztünk meg, és azonnal kezdődött is az idegenvezetésünk.

Első érdekes látnivalónk máris a lábunk alatt volt, ugyanis a városon át folyik a Dreisam folyó. Úgy tartják, hogy aki véletlen belelép, az ott fog összeházasodni és lakni. A Münsterplatz-on mindenféle utcazenészeket lehetett látni.

A Münsterbe (Németország egyik leglátványosabb és egyik legrégebbi templomában) mindenkinek elállt a lélegzete a sok kis szobrortól és a festett üvegablaktokól, amelyek a Fachwerkek által felajánlott pénzösszegekből készülhettek el, és épp ezért látható rajtuk az adott Fachwerk emblémája.

Folytattuk tovább városnézésünket, amikor a városházához érve, pont egy friss házaspárral találkoztunk.

Visszafele megálltunk a Titisee-nél, ahol néhány fiú elment vízi biciklizni. Ott készült németországi kirándulásunk alatti utolsó csoportképünk is. Ekkorra már egy egészen jól összeszokott kis csapat lettünk. Természetesen mindenki maradt volna még tovább, de reméljük, hogy nem ez volt az első és az utolsó kirándulásunk Spaichingenbe.

Kereki Fanni 9.c

Heimkehr

Szombaton délután 3 órakor nehéz szívvel váltunk el egymástól, de volt időnk kisírni magunkat a vasárnap reggeli  érkezésünkig, amikor ismét átölelhettük szüleinket. Reméljük, hogy a vendéglátóinknak hasonló kellemes érzésben lesz részük októberi magyarországi látogatásuk során.

Összeállította: Kovács Gerda