Elmúlt nyáron feleségemmel feltérképeztük Tiszafüredet egy esetleges kajaktábor reményében, mivel nekem van vízitúra-vezetői engedélyem, a gimnáziumnak pedig kajakjai.
A szervezésben és lebonyolításban nagy segítségemre volt Dr. Baukóné Baksai Edit AJTP-programfelelős, akivel már több sikeres sítábort levezettünk.

Július 17.-én délelőtt elindultunk egy vállalkozó szellemű csapattal Közép-Európa egyik legszebb vizes élőhelye felé. Dél körül foglaltuk el szállásunkat egy vízközeli kempingben.
A „Vízitúra-Totó” kitöltésével mindenki bizonyította, hogy elsajátította a vízijárművekre vonatkozó szabályokat, így semmi akadálya nem volt a vízre szállásnak. A sekély parton mind a kajakokkal, mind a kenukkal ki kellett próbálni a beszállást, a kanyarodást, tolatást és a kiszállást. Nagy örömöt okozott a parton lévőknek a hajósok kötelező beborulása.
A szorosan becsatolt mentőmellény természetesen állandó tartozéka volt hajósainknak.
Testnevelés ötösért a legügyesebbek a vízen másztak be ingatag kajakjaikba.

Másnap a túraútvonalak nagy ismerője, Végh József vitt el bennünket egy négyórás túrára.
A Tiszát átszelve egy zsilipkapun jutottunk be az Aponyháti - csatornába. Csodálatos dolog volt ezen a szűk, kanyargós folyosón evezni, az elején gyékényes között haladt az út, majd beért egy erdős részbe. A gyékényes részen sok vízinövény is színesítette az utat, békatutaj, rucaöröm, békabuzogány, békakorsó, tavi lórum, ebszőlőcsucsor, néhány tündérrózsa. A fák közé beérve fölénk borult az erdő és a szűk, kanyargós ösvényen haladva olyan érzésünk volt, mintha valamilyen trópusi tájon járnánk. Aki itt hibátlanul végig tudta kormányozni a hajtűkanyarokkal tűzdelt csatornát, rögtön megkaphatta volna a „vízijogsit”.
Olyan kormányosunk is volt, aki fűzfaágakkal fésültette meg legénységét. Kiérve egy nagy tóra (Szartos) belekeveredtük egy csodálatos növénytengerbe, ahol csónakok által kialakított kis ösvényen tudtunk haladni úgy, hogy két oldalt a sulyommezőt lapátoltuk. A sulyommezőt, élénksárga virágfoltok – tündérfátylak - tarkították. Közben elhaladtunk egy madártelep közelében, ahol szürke gémek, bakcsók, kiskócsagok, nemeskócsagok, küszvágó csérek, szárcsák keresték táplálékukat és a horgászok ellenségei, a nagy halrablók, a kárókatonák szárítgatták szárnyaikat.
Visszaúton a Tiszáról egy olyan csatornára fordultunk be, ahol többek csónakja is megfeneklett a finom szemcséjű homokban, itt a túravezető engedélyével hűsölhettünk a másfél méteres vízben.

Harmadik nap délelőttjén kerékpárokkal tekertünk el a Szabics - kikötőbe, ahonnan egy komphajó vitte át csoportunkat egy szigetre, ahol a Tiszavirág Ártéri Tanösvényt járhattuk be.
Egy „ízesbeszédű” helybéli ember mutatta be táblák segítségével a kérész rövid életciklusát a Tisza - tó élővilágát, a vesszőfonók, teknyővájók és halászok munkáját. A belső tó vízi töklevelessel borított vizén népszerű volt halászladikokat irányítani.
Délután megtettük a kb. 6 km hosszú „Kiskört”, amely felkészített volna a másnapi egész napos túrára.

Negyedik nap vízzáró zsákokba csomagolva cuccainkat elindultunk meghódítani a Valki- medencét Bartóki Józsi barátom segítségével. Gyanús volt, hogy egy szűk csatornába érve két horgászcsónak is állt és mindkettő adta az információt, hogy a Nagy – Morotvára még véletlenül se menjünk ki a nagy hullámzás miatt. Természetesen a helyiek tanácsát megfogadva hátraarcot végzett a flottánk a szűk csatornában.
A hullámzó Tisza keresztezte visszautunkat. Rövid kupaktanács után úgy döntöttunk, hogy nem várunk tovább, mert a viharos szál még erősödhet. Az átlós átkelés technikáját megbeszélve elindultunk. A mentőmellényes diákok nagy kalandnak élték meg a „hullámvasutat”. A nyugalmam csak akkor lett teljes, amikor elénk jöttek a kikötő motorcsónakosai. A záróhajónk idősebb legénységét segítették is némi vontatással. Persze a kempingben már az a hír járta, hogy a záróhajónk kimentett egy motorcsónakot.
A lerövidült túránkat egy termálvizes strandolással egészítettük ki. Érdekes volt látni, hogy –az egyébként sportos - diákjaink sem az élményelemeket keresték a strandon, hanem a gyógyvízben lazultak.

Amíg mi túráztunk, addig Kolozsi tanár úr annyi halat fogott, hogy vacsorára mindenkinek jutott az isteni finom sült halból.
Ötödik nap újra nagyon szeles reggelre ébredtünk, így a „Kis – Tisza túra” helyett jött a „B” terv: Strandröpi Bajnokság, amelyet Czövek János, Bubori Imre páros nyert meg.
Délután került sor a kajakversenyre, ahol a lányoknál Andor Anna lett a győztes. Őt követte Balog Kitti és Kocsik Kata. Nyílt kategóriában, pedig Túri Lajos, Duró Márk és Balog Kitti volt a befutó.

Pénteken már csak a felpakolásra maradt idő.
A táborzárást követően mindenki fogadkozott, hogy jövőre is visszatér e varázslatos helyre.
Külön köszönet az iskolavezetésnek, hogy elképzeléseinket megvalósíthattuk.