|
Fiú csapatunk utoljára három éve jutott be országos
döntőbe, akkor a 9. helyen végeztünk.
Három hetünk volt, hogy felkészüljünk a sorozatterhelésre: hetente egy
alkalommal gyors labdavezetéses futásokat és egypalánkos taktikai
feladatokat végeztek a diákok, két alkalommal konditeremben erősítettek.
Minden héten volt edzőmeccs Tánczos Imre csapatával ill. a szeghalmi
„öregfiúkkal” és hétvégén két alkalommal kellett 3000 métert futni.
Két tehetséges diákunk – Gulyás-Nagy Viktor és Tóth László – az elmúlt
évben leigazolt a helyi NB-II-es csapathoz, így őket nem szerepeltethettem
a döntőn, viszont a meccseket felvették kamerára és nagyon lelkesen
biztatták a többieket.
A március 21-22-én, Pécsen megrendezett döntőn a húsz fiúcsapatot öt
négyes csoportba osztották. Nyitó meccsen a Kaposvári Gyakorló Gimnáziumot
66-27-re vertük meg.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium az utóbbi években mindig az első négy
helyezés valamelyikét szerezte meg. A csoportdöntő színvonalas mérkőzést
hozott. A csapatunk volt az egyik legalacsonyabb a mezőnyben, ezért már az
első mérkőzésen is bevált egész pályás letámadást alkalmaztuk. Ez a
taktika rengeteg energiát emésztett fel, de megérte. A mérkőzést nagy
meglepetésre, 44-35-re megnyertük. Az izgalomnak ezzel nem volt vége, mert
az öt csoportelső közül csak a legjobb három kosáraránnyal rendelkező
csapat jutott be egyenes ágon a négyes döntőbe. Hosszas számolgatás után
közölték a nagyszerű hírt, hogy nem kell további mérkőzést játszani aznap,
mert a 3. legjobb lett a kosárarányunk. A felszabadult időben megnéztük a
Pécs-Szombathely NBI-es férfi kosármeccset. Ebben a 3800 nézőt befogadó
csarnokban szokta játszani mérkőzéseit az Iványi Dalma nevével fémjelzett
Mizo Pécs is és ebben a csarnokban kellett játszani másnapi helyosztókat.
Az Esztergom elleni elődöntőben egy félidőn keresztül jól működött a
letámadás, el is húztunk 10 ponttal.
|
Ezután az ellenfél is agresszív védekezésre váltott és
a nagy magassági fölényüket kihasználva sokkal több lepattanót szedtek,
mint mi és ez a kosárlabdában óriási előny. Azt is el kell ismerni, hogy
az utolsó negyedben az ellenfél szórta a hármasokat nekünk pedig semmi sem
akart sikerülni, bizonyára az óriási mezőnymunka fáradtsága ekkor jött ki
játékosaimon. A végeredmény: 33-40 lett.
A harmadik helyért a Budapesti Szerb Gimnáziummal játszottunk. A játékosok
magyarul nem tudtak, zsákolni viszont annál inkább, diák mérkőzéseken
ritkán látható négy hatalmas zsákolással bizonyították ruganyosságukat. A
harmadik negyedre 15 pontos előnyt szereztek, így tudtam játszatni a
cserejátékosokat is, akiket a „gólarány-javító kényszer” miatt eddig nem
küldtem pályára. A két helyosztóbeli vereség miatt a srácokat különösebben
nem kellett vigasztalni, mert az erőn felül szerezett negyedik helyezés a
szemükben is óriási sikernek számított. (Pontosan nem lehet tudni, hogy
hány középiskola nevezett be a versenysorozatra, csak következtetni lehet.
Az biztos, hogy csak az a megyebajnok jutott el az országos döntőre, ha
volt minimum négy nevező a megyében. Békés megyében hat csapat nevezett,
Bács-Kiskun megyében, viszont tizennégy, tehát a száz fölötti
csapatlétszám biztosra vehető.)
A kísérő programok nagyon színvonalasak voltak.
A megnyitón nagyon szép volt a 35 csapat bevonulása, a Himnusz, az
olimpiai eskü, az olimpiai láng meggyújtása, a születésnaposok köszöntése.
A rendezők Kovács Tamásnak is kedveskedtek egy tortával.
A záróünnepségen az oklevél mellé megkaptuk a legsportszerűbb csapatnak
járó díjat.
Külön öröm volt számunkra, hogy az edzők beválasztották - 200 játékos
közül - Farkas Jánost a legjobb ötösbe (All Star válogatott).
|
|
A csapat tagjai:
Hidasi László, Rózsavölgyi Dániel, Kovács Tamás, Bondár Gergely, Farkas
János, Bérces Gyula, Korcsok Zoltán, Kis Sándor
Eged András, Haraszti István, Kopcsjak Viktor, Tóth Gábor, Botyánszki
Gergely, Martincsek Zoltán
(a képről Walcz József hiányzik) |
